15 / 100 könyv. 15% kész!

szombat, szeptember 28, 2013

Leiner Laura: Bábel



Nagy hibám - amit el is ismerek -, hogy képes vagyok elfogultan viselkedni egy íróval szemben, ha már egyszer meggyőzött arról, hogy tud olyat írni, ami nagy benyomást tesz rám. Ez a bizalom végigkísér a további regényei olvasásakor is, ami annyit tesz, hogy képes vagyok szemet hunyni "dolgok" felett. Most mégis megpróbálok elvonatkoztatni Leiner Laura másik regénysorozatától, amivel engem már teljesen megnyert és egyes egyedül a Bábelre koncentrálok. :) Lássuk, hogy sikerül-e.

Bábel. Mi juthat eszünkbe e szó hallatán? Ha utánakutatunk egy kicsit rájövünk, hogy a Bibliában is szerepel a név: Bábeli zűrzavar, méghozzá a következőképpen: az emberek közelebb akarták tudni magukat az Istenhez, ennek érdekében pedig elkezdtek építeni egy tornyot, a Bábel tornyát. Istennek azonban nem tetszett az emberek közeledése, ezért összekavarta az emberek beszédét, így alakultak ki a különböző nyelvek. Leiner Laura a Bábel c. regénye úgy kerül ezzel összefüggésbe, hogy egy fesztivál van a középpontban: a Bábelfeszt, ahol különböző nemzetségű fiatalok vesznek részt, mindenki más nyelven beszél a tömegekben, igyekeznek megértetni magukat... stb. Tehát a Bábelfeszten bábeli zárzavar uralkodik. Ezt is megfejtettük. :)

Megszokhattuk már, hogy Laura olyan karaktereket hoz létre, akik könnyen a szívünkhöz nőnek, szórakoztatóak és felejthetetlenek. Ezúttal ismét képes volt egy olyan kis csapatot összehozni, akik egyediek, fiatalok és saját egyéniségük van. A könyvünk középpontjában ismét egy lányka áll, a tinédzser Zsófi, aki egy kicsit modernebbre vette a figurát a napló terén, ugyanis nem egy kézzel írott naplót olvasunk, hanem egy blogot, ami kezdetben egy Red Hot Chili Peppers rajongói blogként funkcionált, azonban amint Zsófi kikerül a Bábelfesztre az ott eltöltött napokról szól. (Sajnos nem bírom ki, hogy ne hasonítsam össze a  Szent Johanna Gimivel, bocsi, ez van.) A középpont immár nem az iskola, hisz a nyáris szünetben járunk, nagy a hőség, minden fiatal bulizik, eljár otthonról, pihen, ténfereg... és a többi. :D Így van ez Zsófival is, aki egy eléggé belevaló lány, egyáltalán nem Reni típusú, akitől néha a falra lehetett mászni az SzJG-ben. Zsófi magabiztos, kicsit bolond, szerethető, belevaló és közvetlen, de olyan szinten, hogy be nem áll a szája, olyan előszeretettel csacsog, ahogy más levegőt vesz. Természetesen cikis helyzetekből itt is kijut bőven, mert azok kihagyhatatlanok.

A legjobb barátnő: Napsi. (Az egyedi nevektől néha fejre állok, de jó értelemben. Imádom, hogy nem mindennapi/hétköznapi neveket választott Laura, hanem olyanokat, amik emlékezetesek vagy egyszerűen csak furcsák, ahogyan maguk a karakterek is). Napsi totál őrült. Hihetetlen, de képzeljetek el egy olyan lányt, aki gyönyörű, magas, őrült, kicsit kattant, pörög, meg nem áll és kicsit olyan, mint az a gyalogkakukk a mesében. Nem tudom miért ez jutott eszembe, talán azért mert az is mindig pörög. :D Ami a legviccesebb az egészben, hogy én ismerek egy ilyen lányt, akik totál Napsi, ugyanolyan, minden stimmel. Szóval, Napsi minden kis dolga szerethető, minden hülyeségben-bolondozásban benne van. Már az első belépőjén is nagyot kacagtam, az első fejezetben, amikor megérkezik Zsófihoz, hogy elinduljanak a fesztre.

De egy "sorscsapás" nem elég, ugyanis a baj csőstül jön: Napsinak van egy bátyja, aki szintén hivatalos a Bábelfesztre, ő Boldi. Zsolti imitátorként tűnik fel számomra. Őrült, idióta, aki képes a feszten elhagyni a bakancsát egy nagy sártócsában, képes más emberek után enni a feszten, ha már elfogyott a pénze... és folytathatnám. Totál őrült. Családban marad. :D

Adott nekünk egy legjobb haver: Szasza. Ne tévesszen meg, Szasza fiú, a Szabolcs becézése. Tipikusan szépfiú, helyes és Zsófi legjobb haverja. Talán ő a legérettebb a bandában, ha nem számítjuk Kolost. Kolos Boldi haverja, akivel a csapat a feszten ismerkedik meg, szintén szépfiú, de abból a fajtából, aki nem kérkedik vele, egyszerűen érettebb annál. Van még nekünk őrültünk Hipó személyében, aki abszolúte hipochonder - innen a név. Hát, Hipót én imádtam. :D Minden pillanatban benyögi, hogy neki valami baja van, itt szúr, ott fáj, asztma, ilyen kiütés olyan kiütés. Első dolga a feszten az elsősegélysátor lecsekkolása volt. Mindenre kényes, tisztaságmániás - ugyanakkor olyan egészséges mint a makk. :D Nagyon jókat kacagtam a nyavalyáin, főleg akkor szórakoztam jól, amikor hívogatta az otthoni orvosát, aki történetesen Abdul apja. Abdul az egzotikus haver a csapatban, török, szépfiú, a csajozós. Hihetetlenül fog hangzani, de két éve volt egy osztálytársam, aki történetesen török volt és történetesen Abdulnak hívják és teljesen ugyanaz a személyiség, mint a könyvbéli. Talán ezért jók Laura könyvei, mert felismerjük a környezetünket, az életünket a sorai között. Mert hétköznapi és maximálisan optimista a világnézete.

Az általános, humoros dolgok itt is megvannak, amik végigkísérik az egész könyvet. Ilyen a "fantom" Atesz, akit Abdul és Szasza végig keres a feszten, mondván tavaly ismerték meg, nagy arc és együtt kéne bulizni. Atesz azonban sehol, a feszt meg hatalmas. Ilyen motívum még a VIP-jegy, amivel Kolos rendelkezik, aki bejuthat bármelyik koncert elit részére és mivel Zsófi meg van veszve az RHCP-ért, ezért nyúzza Kolost, hogy vigye be. Ilyen a punk, akit a kis csapat még a vonaton szedett össze és végül a feszten is velük maradt, bár senki sem tudta ki ő, vagy hogy hívják és senki sem hívta a csapatba, csak úgy jött. Ő volt "A Punk". És még sok hasonló motívum található a könyvben, amik megnevettetnek és valahogy otthonossá teszik az oldalakat.

Érdekesnek tartom, de Laura az SzJG-ben nagyobb hangsúlyt tett a fiatalok mondhatni "tisztaságára". Semmi pia, semmi tetkó (jó egy-két piercing becsúszott :D ), semmi diszkó, drog. Nem azt mondom, hogy a Bábelfeszt arról szól, hogyan rúgnak be a fiatalok a koncerteken meg az egész fesztiválon, mert egyáltalán nem így van, Laura most sem a fiatalok "sötét" oldalát mutatta be, azonban most kicsit engednie kellett, hisz a fesztiválokon azért zajlik az élet és kizárt, hogy ne rúgna be egy ilyen nagy, napokig tartó bulin egy normális tinédzser.

A szerelem itt is jelen van, bőven, de egészen máshogy és végül nagyon örültem Zsófi választottjának. A végén a szokásos összeborulás - amikor Zsófi végre rájön, hogy kibe szerelmes - az a kedvenc részem. Olyan tündérmesebeli, aranyos és vicces. A Bábelfeszt ismét egy mondhatni korszakot ölel fel, ahogyan az SzJG, de míg a Szent Johanna Gimi a nyolc rész alatt a gimnáziumot élte végig, addig a Bábel az egy hetes fesztivált. 

Nagyon élveztem a könyvet, nagyon vártam, hogy olvashassam és egyáltalán nem csalódtam. Ugyanolyan jókat nevettem rajta - az emberek furcsán is néztek rám, amikor hangosan felröhögtem olvasás közben. A vicces az, hogy akik ismernek, azok ilyenkor mindig rákérdeznek, hogy "Ja, Leiner Laurát olvasod?" Mind a család, mind az osztálytársak tudják, hogy melyik írónő könyvein tudok így nevetni és én is tudom fordítva. Ez csak jelent valamit. :)

Leiner Laura: Bábel
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: Boldi, Kolos, Szasza, Abdul, Hipó, Zsófi, Napsi
Megjelent: 2013
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 526
Eredeti cím: -
Műfaj: ifjúsági, romantikus

Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése