19 / 100 könyv. 19% kész!

csütörtök, január 17, 2013

Karen Thompson Walker: Csodák kora



Hihetetlen élményt tudhatok magam mögött. Ez a regény egy olyan élményt adott nekem, amit nehéz lesz ide leírni és definiálni, de azért megpróbálom. A történet önmagában foglalja az élet nagy kérdéseit, a lehetséges jövőt, az emberi kapcsolatokat, a változást és a tanácstalanságot. Képzeld el, hogy egy nap később megy le a nap, mint kellene, vagy éppen később kell fel, mint általában! Képzeld el, hogy ülsz a sötétben és várod, hogy végre történjen valami, akármi, hogy visszajelzést kapj: minden rendben! Azonban legbelül tudod, hogy semmi sincsen rendben, mert valami megváltozott, valami van a levegőben, ami eddig nem volt: a kétségbeesés. Kaliforniában járunk egy kis utcában és annak egyik házában, ahol egy kislány éli mindennapjait szüleivel. Julie élete hétköznapi, egy legjobb barátnővel, iskolával, szülőkkel... Egy tizenegy éves átlagos problémáival egészen addig a napig, amikor minden megváltozott körülötte. A Föld forgása lelassult. Először nem volt észlelhető, nem volt szembetűnő, de aztán a nappalok és az éjjelek egyre inkább hosszabbak lettek. Nemsokára elkezdték vizsgálni a tudósok a jelenséget, minden híradóból ez folyt, az iskolában erről beszéltek a tanárok és mindenhol szárnyra kapott egyfajta félelem az ismeretlentől. Senki sem tudta, hogy mikor kezdődött és, hogy mikor lesz vége; a nappalok és az éjszakák pedig hetek után elérték a negyven órát. Ahogy az emberek nevezték: a lassulás hatással volt a gravitációra, emberekre, állatokra, mindenre. Tömegesen pusztultak el a madarak, felütötte a fejét a betegség...

Először azt hittem, hogy a regényt egy kislány szemével látjuk, ugyanis Julia még csak 11 éves volt ekkor, azonban a végén rájöttem, hogy az immár 24 éves Julia meséli el nekünk a történéseket múltidőben egy visszaemlékezés keretében. Furcsállottam is, hogy egy 11 éves kislány honnan szedne ennyi szakszót és tudományos tényt. Végigkísértük a kislányt élete sorsfordító évén, amikor az egész kezdődött. Ez alatt Julia megismerkedett a félelemmel, barátsággal, magánnyal, szerelemmel és a fájdalommal. 

Ami a legjobban megragadott benne az a tudományos oldala volt. Olyan élethűen szemléltette velünk az írónő a Föld lassulását, környezeti és fizikai következményekkel, emberi kapcsolatokkal, pusztulással... Tapintható és hihető, ezért borzongtam bele. Hihetetlenül szép és egyben kétségbeejtő történet, ami akár velünk is megtörténhetne. Mostanában sok utópiát olvastam, de egyik sem hihető eléggé, szerethetőek, izgalmasak, érdekesek, de nem hihetőek. A Csodák kora abszolút valóságos.

Bevallom elsírtam magamat párszor. A hangulat elképesztően belenyomott a székbe és nem hagyott felállni, végig volt bennem egyfajta félsz, egy megmagyarázhatatlan feszültség, ami nem hagyott nyugodni. Könnyen olvasható, mégsem egyszerű olvasmány. 

Nem egy izgalmas utópisztikus regényt fogsz a kezedben, aminek pörgősek a történései. Közel sem. A történések lassúak, de feszültek. A karakterek kidolgozottak, mély és komoly személyiségek. Nem mindig az a tökéletes könyv, ami azért letehetetlen mert pörgős. Az is tökéletes regény, ami azért letehetetlen, mert a hangulat és a feszültség nem engedi. 

A Csodák kora egy olyan utópia, ami ha velünk megtörténne, rettegnénk, ezért rettegve olvassuk.

Karen Thompson Walker: Csodák kora
Értékelésem: Kedvenc
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2012
Kiadó: Libri
Oldalszám: 354
Eredeti cím: The Age of Miracles
Műfaj: disztópia, ifjúsági, posztapokaliptikus, sci-fi

Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése