Sara Raasch könyvére elsősorban a borító miatt figyeltem fel. Hiszen csak rá kell nézni, egyszerűen gyönyörű. Tudom, tudom: ne borító alapján ítélj meg egy könyvet, de egy ilyen szépség mellett nehéz elmenni a könyvesboltban. Aztán ahogy elkezded tanulmányozni, elgondolkodsz, hogy vajon mit is ábrázolhat. Egy Jin-jang jel, amelynek belsejében egyik oldalt a tél, másik oldalt pedig a nyár uralkodik. A Jin-jangon megcsillan a nap fénye...
Úgyhogy elolvasod a fülszöveget, amely egy fantasy regényt rejt. Mostanában úgyis rákattantam a fantasy regényekre George R. R. Martin Trónok harca című könyve miatt, úgyhogy ismét fejest ugrottam a fantasyk világába. Jól tettem? Igen is és nem is.
Nem egészen friss az élmény, mert több mint egy hónapja olvastam ki, de azért megpróbálom feleleveníteni az akkori érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Kicsit árulkodó lehet, hogy nehezen megy...
Nagyon sok jó vélemény kering a könyvről, ilyenkor mindig magas a léc. Túl magas. Félreértés ne essék, nekem tetszett ez a regény. De korántsem vált kedvenccé. Olyasfajta könyv, amely olvasás közben kikapcsol, tetszik, könnyed, de nem maradnak meg sem a szereplők, sem a világ a fejemben akár egy hónappal a regény elolvasása után is. Nem. Pillanatnyi élményt ad, aztán elszáll a ködben. Semmi felejthetetlen nem volt számomra sem a történetben, sem a szereplőkben. Nem élnek bennem tovább.
Igazából az egész történet egy mese, nem is igazán komoly fantasy. Egy mese, tele meseelemekkel, amelyek könnyed kikapcsolódást kölcsönöznek, de mese lévén klisékkel teli, mondhatni mese-klisékkel teli a regény:
1.) A főszereplőnő: Meira. Nem felejthetetlen karakter. Kicsit szeleburdi, mégis bizonytalan önmagában. Nem a tipikus erős női karakterek közül való, habár az írónő megpróbálta azzá kovácsolni, de valahogyan nem sikerült. Meira árván maradt, mert minden télországit megöltek évekkel ezelőtt, köztük a szüleit is.
2.) Háború dúl az évszakok között.
3.) Mather, a herceg, akibe Meira szerelmes, de nem lehetnek együtt a származásuk miatt. Nem lehetünk egymáséi. A herceg nem kaphatja meg Hamupipőkét?
4.) A nagy gonosz, akinek a nevét sem merik kimondani.
5.) A bölcs mentor, akinek mindig tudjuk mi lesz a sorsa végül...
6.) Még egy herceg, kialakul egy szerelmi háromszög, érdekházassággal. Csak nekem hajazott ez a felállás a Párválasztóra?
7.) Az árva kislány végül hercegnő lesz.
Azt hiszem, az elolvasása pillanatában sokkal jobb értékelést tudtam volna írni erről a könyvről, de most, egy hónappal a kiolvasása után döbbenek csak rá, hogy semmi maradandó élményt nem adott számomra. Holott, az én szótáram szerint, egy könyv/film/sorozat akkor igazán jó, ha még napokig el tudsz bambulni a történteken, a szereplők vissza-visszatérnek a gondolataid közé. Sajnos ez nem történt meg velem és a Hó, mint hamuval. Nem adom fel. A második részt is el fogom olvasni, mert könnyed kikapcsolódás lesz, még ha nem is lesz rám nagy hatással...
Nem egészen friss az élmény, mert több mint egy hónapja olvastam ki, de azért megpróbálom feleleveníteni az akkori érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Kicsit árulkodó lehet, hogy nehezen megy...
Nagyon sok jó vélemény kering a könyvről, ilyenkor mindig magas a léc. Túl magas. Félreértés ne essék, nekem tetszett ez a regény. De korántsem vált kedvenccé. Olyasfajta könyv, amely olvasás közben kikapcsol, tetszik, könnyed, de nem maradnak meg sem a szereplők, sem a világ a fejemben akár egy hónappal a regény elolvasása után is. Nem. Pillanatnyi élményt ad, aztán elszáll a ködben. Semmi felejthetetlen nem volt számomra sem a történetben, sem a szereplőkben. Nem élnek bennem tovább.
Igazából az egész történet egy mese, nem is igazán komoly fantasy. Egy mese, tele meseelemekkel, amelyek könnyed kikapcsolódást kölcsönöznek, de mese lévén klisékkel teli, mondhatni mese-klisékkel teli a regény:
1.) A főszereplőnő: Meira. Nem felejthetetlen karakter. Kicsit szeleburdi, mégis bizonytalan önmagában. Nem a tipikus erős női karakterek közül való, habár az írónő megpróbálta azzá kovácsolni, de valahogyan nem sikerült. Meira árván maradt, mert minden télországit megöltek évekkel ezelőtt, köztük a szüleit is.
2.) Háború dúl az évszakok között.
3.) Mather, a herceg, akibe Meira szerelmes, de nem lehetnek együtt a származásuk miatt. Nem lehetünk egymáséi. A herceg nem kaphatja meg Hamupipőkét?
4.) A nagy gonosz, akinek a nevét sem merik kimondani.
5.) A bölcs mentor, akinek mindig tudjuk mi lesz a sorsa végül...
6.) Még egy herceg, kialakul egy szerelmi háromszög, érdekházassággal. Csak nekem hajazott ez a felállás a Párválasztóra?
7.) Az árva kislány végül hercegnő lesz.
Azt hiszem, az elolvasása pillanatában sokkal jobb értékelést tudtam volna írni erről a könyvről, de most, egy hónappal a kiolvasása után döbbenek csak rá, hogy semmi maradandó élményt nem adott számomra. Holott, az én szótáram szerint, egy könyv/film/sorozat akkor igazán jó, ha még napokig el tudsz bambulni a történteken, a szereplők vissza-visszatérnek a gondolataid közé. Sajnos ez nem történt meg velem és a Hó, mint hamuval. Nem adom fel. A második részt is el fogom olvasni, mert könnyed kikapcsolódás lesz, még ha nem is lesz rám nagy hatással...
Sara Raasch: Hó, mint hamu
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: -
|
Sorozat: Hó, mint
hamu
1.)
Hó, mint hamu
2.)
Jég, mint tűz
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: Twister
Média
|
Oldalszám: 496
|
Eredeti cím: Snow Like Ashes
|
Műfaj: disztópia,
fantasy, ifjúsági
|
0 comments:
Megjegyzés küldése