19 / 100 könyv. 19% kész!

csütörtök, augusztus 06, 2015

Adam Sternberg: Shovel Ready - Akkor hajrá!


Nem is igazán tudom, milyen jelzőkkel illessem ezt a könyvet. Nyaralás közben az ember általában valami lazát szeretne olvasni, valami szórakoztatót, akár egyszerűt. Hát, ez túl egyszerűre sikeredett. Több szempontból sem került fel a kedvenceim listájára.

Az alaptörténet pedig nagyon jónak ígérkezett. Egy világvége utáni időszak, egy bérgyilkos, aki egykor kukásként dolgozott, de ma már embereket gyilkol, de végül nem végez el egy megbízást, mert a célpont egy terhes nő. Eközben a gazdagok rengeteg pénzért befekszenek ágyaikba és álomvilágba menekülnek a rideg valóság elől. Spademan, a bérgyilkos, végül úgy dönt, fényt derít arra, hogy ki és miért akarja kinyíratni a terhes nőt, akit végül védelmezni kezd.

Nincs túlkapva a történet. A Mátrix és az Eredet filmek egyvelegét kapjuk könyv formájában. Számomra érdekesnek bizonyult volna ez a kombo, az álmok és a valóság keveredése, a nyomozgatás... Azonban hamar rájöttem, hogy Spademan a közelébe sem ér Neonak, vagy az Eredetben szereplő Leonardo DiCaprionak.

Annyiféleképpen lehet egy jó történetet elrontani. Pedig engem könnyű lenyűgözni könyvek terén, jöhet minden: horror, fantasy, romantikus, krimi, thriller... De ez most nyűg kategóriába tartozott, ami elég ritkán fordul elő velem. Mint már említettem, az alaptörténet jó, de a kivitelezés pocsék.

Mindezidág egy könyvben sem érzékeltem ennyire erőteljesen a tőmondatokat. Az egész regény tőmondatok halmaza, vesszők alig fellelhetők, szinte nem is találni szép, összetett mondatokat. Ezt még akár be is tudhatnám annak, hogy Spademan maga meséli a történetet, az ő eszejárását olvashatjuk, ami rideg természete miatt ennyire egyszerű. (Mert mikor gondolkodik egy bérgyilkos szép, kerek mondatok formájában?) Azért én mégiscsak előnyben részesítem azokat az akár több soros mondatokat is, leírásokat... A másik dolog, amitől a falat kapartam a gondolatjelek hiánya volt. Sosem tudtam, hogy párbeszéd folyik-e, vagy csak a főszereplő elmélkedik; nem tudtam eldönteni, ki mondja ezt, ki azt, mert minden összefolyt, ez időnként irritált.


Mátrix

A történet kivitelezése sem nyerte el az ízlésemet. Volt itt minden: terhes anyuka gyilkolászik, perverzió, molesztálás... A végén már azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Időnként morbid, nyomokban fellelhető az őrület, meg gyilok dögivel. Az indokok, célok kuszák; a szereplők sem lettek túlkapva, még a főszereplőt sem ismerhettem meg annyira, pedig ő meséli a történetet.

Ez egy ilyen stílusú regénynek bizonyult: nyers, rövid, egyszerű és egy csipettnyit őrült. Számomra most nem volt annyira nyerő. Talán, ha több kerek mondat lett volna benne, több hangsúly helyeződött volna az álmodozásos, világvégés, bérgyilkosos részre, akkor jobban bejött volna, de minden a terhes nő köré épült. Egyszerre túl kevés és túl sok. Sajnálom.

Adam Sternbergh: Akkor hajrá!
Értékelésem: Felejthető
Borító: 5/5*
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 248
Eredeti cím: Shovel Ready
Műfaj: disztópia, thriller

Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése