21 / 100 könyv. 21% kész!

szerda, december 27, 2017

Karin Tidbeck: Amatka


Ezúttal egy igen érdekes, elgondolkoztató és egyben megrendítő disztópiával volt dolgom, mikor kézbe vettem Karin Tidbeck Amatka című regényét.

"Egy disztópikus vízió, amely meggörbíti maga körül a teret." - Már maga a fülszöveg is csalogatott, de ez a mondat is rögtön megmozgatta a fantáziámat, egyszerre jutott eszembe az Eredet, a Mátrix és még sok más sci-fi és disztópia mű, mikkel életem során már dolgom volt, a mély gondolatokat tartalmazó és elgondolkodtató fantáziavilágok és víziók mindig is a gyengéim voltak.

Amint belevetettem magam a regénybe, illetve amint végeztem a kiolvasásával, rögtön értelmet nyert maga a borító (az egyre halványuló Amatka felirat) és az alcím is.

Egy jövőbeli világképbe nyerünk betekintést, Vanját Essréből Amatkába küldik, hogy ott megfigyelje az ottaniak tisztálkodási és higiéniai szokásait, majd jelentéseket kell írnia a kapott eredményekről. A feladat célja, hogy felmérjék és esetleg javítsák Amatka lakosainak ellátmányát és higiéniai lehetőségeit. Vanja azonban hamar rájön, hogy Amatka egy igen érdekes város, valami megmagyarázhatatlan és gyanús dolog lengi körül. Miután Vanja érzéseket kezd táplálni szobatársa, Nina iránt, úgy dönt, hogy felmond és Amatka városába költözik, hogy több időt tölthessen vele.

Ám minél több időt tölt Amatkában, egyre inkább rájön, hogy milyen világban is él. Hogy minden, mit eddig látott felszínesség csupán és megbújik mögötte valami alattomos és veszélyes. Hogy az emberek mondandója mögött valami más bújik meg, hogy mást gondolnak, mint amit állítanak. Diktatúrában él talán? Cenzúráról beszélünk, mikor egész sorok hiányoznak a könyvtárban? Vajon mi történt a nagy tűzesetben? Mik vannak Amatka föld alatti alagútjaiban? Ahogy Vanja egyre közelebb kerül a valósághoz, lassan rájön, hogy a világa nem is az, aminek hitte.

Annyira misztikus, annyira rejtélyes és részben meg is vezeti az olvasót, mert nem árulja el neki a megalkotott világ működését. Belevet minket Vanja szemszögébe, akinek minden természetes, de nekünk, olvasóknak nem, ezért szépen lassan jövünk rá, hogyan is működik ez a világkép, és amint én rájöttem, hogy min is alapul Karin Tidbeck Amatkája, rögtön eldöntöttem, hogy a regény alaptörténete egyszerűen zseniális, ha a kivitelezés nem is teljes.

Tidbeck disztópiájában mindent felcímkéznek. Az olvasó kezdetben azt hihetné, hogy ez egy disztópikus jelenség, hogy mindent - még az embereket is - felcímkéznek, akárcsak Az ember tragédiája disztópikus jövőképében. Azonban a regény második felében kiderül, hogy erre szükség van. Méghozzá azért, hogy az emberek tudják, hogy mi micsoda és hogy az az adott tárgy az emberek tudata által az is maradjon ami. Első olvasásra és érdekesen hangozhat. Ebben a jövőképben ugyanis mindent az emberi tudat formál. Ha tudjuk, hogy egy ceruzát tartunk a kezünkben, akkor az egy ceruza is marad, a tudatunk teszi ceruzává. Amint azonban meggyőzzük magunkat, hogy az egy fésű, a tudatunk fésűvé alakítja át a ceruzát. Mindent a tudatunk formál.

Ez az alapsztori már-már olyan ezoterikus, filozofikus gondolatokat indíthat el az olvasóban, mint a tulpák létezése, a tudat hatalma... és a többi. Így rögtön értelmet nyer a diktatúra, a cenzúra, a vágy, hogy irányítsák és visszafogják az emberek tudatát, nehogy rájöjjenek, az agyuk mindenre képes, bármit létrehozhatnak, mert az csak káoszba és anarchiába fulladna. És valóban így lenne. Amennyiben tényleg a tudatunk alkotna meg dolgokat, mindent körülöttünk, a nagyok valóban ezekhez az eszközökhöz folyamodnának, hogy kordában tartsák a tömegek elméjét. Lenyűgöző és egyben ijesztő elképzelés.

Az alaptörténet végtelen számú lehetőségét Tidbeck bár nem használta ki - lévén egy igen rövid szösszenetű regényről beszélünk - a felvetett gondolatok, mik a regényben megbújnak, mégis arra késztettek engem, hogy leüljek és elgondolkozzak egy ilyen világképen. Végtelenül sajnálom, hogy a zseniális alapötlet nem lett méltóan kivitelezve, Tidbeck valamiért hangsúlyt fektetett Vanja szerelmi életére, és míg erre az egész "a tudat irányít mindent" dologra rá nem vezetett a regény, nem is teljesen értettem, mire megy ki a játék. A regény vége sem lett olyan kidolgozott és ütős, mint amit vártam volna tőle, hisz minden megadatott hozzá. Az Amatka főleg a kigondolt világképében és filozofikus vonatkozásában érdekes, cselekményvezetésében hagy némi kivetnivalót maga után, de a felvetés miatt már mindenképpen megérte elolvasni.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!

Karin Tidbeck: Amatka
Értékelésem: Tetszett
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2012
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 240
Eredeti cím: Amatka
Műfaj: disztópia
Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése