Róbert Katalin: Szelídítsd meg!

Istenem, hogy ezt mennyire szerettem! Ez egy igazi, fiataloknak szóló, elgondolkoztató és egyszerre szórakoztató kis történet, két egyszerű főszereplővel, akik a világgal szemben állnak, csöppet sem készen a nagybetűs életre, mégis hamarosan kilökve oda.

A borítóba egészen hamar beleszerettem, nemcsak a gyönyörűséges rókába és a narancs színekben pompázó lány arcába, hanem a borító tapintásába is, egyszerűen jó érzés kézbe venni.

Első pillantásra nagyon furcsának találtam az alapszituációt, felrémlett előttem A kisherceg, melynek pont a rókás jelenetét kellett elszavalnom alsós koromban, ezért élénken él az emlékezetemben. De hogy mégis hogyan ültethető át maga a kiserceg és a róka egy ifjúsági könyvecskébe, azt nehezen tudtam elképzelni.

A párhuzam nem erőteljes a két mű között, mégis érezhető, hogy van összefüggés. A megoldás nagyon egyszerű. Főhősünk vezetékneve Herczeg, mivel bátyja volt a Nagyherceg, így az ő beceneve a Kisherceg lett. Főhősnőnk neve pedig saját elhatározásából született, mivel nem szereti az eredeti nevét, haja színe és álla vonala pedig egy rókára emlékezetheti az embert, így hát Róka lett.

A történet maga egyszerű, mégis komoly kérdést vet fel mindössze két főszereplő válla fölött figyelve az eseményeket. A cselekmény sem hosszú, egy nap alatt kiolvasható, én mégis elnyújtottam az élményt, mert egyszerűen annyira szerettem olvasni, hogy nem akartam hamar letudni, időt akartam hagyni magamnak, hogy átgondoljak egyes dolgokat.

Róka karaktere nagyon közel került a szívemhez, bár nem feltétlenül általa szemlélhetjük ferde szemmel a felnőttek világát. Róka a dacos tinédzser, kinek szülei csúnya váláson estek át éppen, apja egy másik nővel költözött össze, Róka anyukájával költözésre kényszerült és még azokat a fránya hétvégéken, félszüneteket is az apjánál kell töltenie a másik nővel.

Róka a válások következtében megtört gyermek lelki világának tipikus megtestesülése, miután szülei inkább a veszekedéssel voltak elfoglalva, Rókával cseppet sem foglalkoztak, a lány szándékosan zülleni kezdett, hogy legalább észrevegyék, hogy létezik egy gyerekük is, de még így sem kaptak észbe a szülők, míg már késő volt. Egy borzalmasan sikerült koncert emléke még inkább eléri, hogy a lány felhúzzon maga köré egy falat, szarkasztikus és nyers személyiséget építsen fel magának és úgy egyenesen magasról tegyen az egész világra és ami a szívén az a száján. A szörnyű körülményektől független imádtam Róka stílusát, mert valahol közel áll az enyémhez, csak én kevésbé nyersen fejezem ki magam.

Kisherceg személyisége, ha lehet, még érdekesebb, mert általa betekintést nyerhetünk a tinédzserek küzdelmeibe a továbbtanulással kapcsolatban. A majdnem végzős fiú egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen a gimnázium után. Tökéletes barátnője és barátai körülállják, majdhogynem bárhová jelentkezhetne egyetemre, a szülei támogatják, csak döntené már el, mit szeretne... Minden tökéletesnek tűnik az életében, mégis ott van az a fránya motoszkáló érzés, hogy dönteni kell. Méghozzá hamarosan. Hogy én is mennyire utáltam ezt az érzést!

Miközben elfogad egy közmunkaként betudható feladatot - Róka korrepetálását, aki természetesen csak dacból írja egyesekre a dolgozatokat, nem azért nem korrepetálásra van szüksége - jelentkezik egy úgy programba is, melynek keretein belül különböző szakmámba nyerhet betekintést.

A regény egyik legérdekesebb jelenetei voltak ezek számomra. Kisherceg állhatatosan keresi élete útját. A jogásztól megkérdezi, boldog-e, a felnőtt nem érti a kérdést. A marketingestől megkérdi, szereti-e azt, amit csinál, változatosak-e a napjai, a marketinges betanult sablonnal felel. Az újságíró arra kéri Kisherceget, mondjon clickbait címeket, amikre ő rákattintana, miközben az általa írt cikknek semmi köze nincsen a címhez, hisz minden csak a kattintásról szól...

Mindenki elküldi Kisherceget, mert nem értik, mit akar. Boldog lenni? Változatos munkát? Érdekeset? Tökéletes torz tükröt mutat az egész a felnőttkorról és a felnőttek életéről a gyerekek szemszögéből nézve. A mai világban már senki sem azért tanul, azért menetel, hogy boldog legyen, hanem a pénzért, a sikerért és a hatalomért, ami valahol érthető is, mert ezek képezik a jómód alapjait, de vajon mikor veszíti el egy gyerek az álmodozási képességét és a boldogság iránti vágyát? Vajon mikor válik egy ambiciózus lélekből egy mókuskerékbe szorult felnőtt? És vajon miért?

És mikor a két egyéni sors találkozik, Kisherceg rájön, hogy egyáltalán nem a tökéletes barátnő és barátok a lényeg, hogy a sablonos kapcsolata semmit sem ér, miközben Rókával olyan jókat vitázik és beszélget... Mikor Róka rájön, hogy vannak dolgok a világon, amikre nem kell magasról tenni, amikkel törődni kell és le kell bontania a gondosan felépített falat, hogy beengedjen valami egészen értékeset... akkor egy olyan gyönyörű és szép kapcsolat születik a lapokon, amilyet bármilyen romantikus regény megirigyelhetne. Szép és végtelenül tiszta. Egyszerűen imádtam.

Még sosem volt szerencsém Róbert Katalin egyik regényéhez sem, de nagyon hamar belopta magát a szívembe, és ez a regény egyhamar nem is fog kiszabadulni onnan, mert még mindig itt motoszkál bennem Róka és Kisherceg. Még mindig...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kisherceg, Róka

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 272

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus