Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Rácz-Stefán Tibor egyetlen regényéhez sem volt még szerencsém, bár tudom, hogy nagy népszerűségnek örvendenek a magyar ifjúsági irodalmon belül, ezért végül úgy döntöttem, a Mikrofonpróbával kezdem.

Mit is mondhatnék? Már értem, miért is szeretik ennyien Rácz-Stefán Tibor regényeit, a Szállj a dallal! sorozatának első kötete engem is megnyert magának és felvetette bennem a kérdést, hogy vajon miért is nem olvastam már korábban az írótól?

A regény stílusa, a benne megbújó könyvek, filmek, zenék mind a mai fiatalságnak szólnak, mind aktuálisak, a főszereplők közöttünk járnak, problémáik és életük bár enyhén a szélsőségeket képviselik, mégis bemutatnak fontos és ma is jelenlévő gondokat a világban: kiközösítés, elszigetelődés, családi elfogadás, rasszizmus, árvaság, ítélkezés, homofóbia... és szerintem még sorolhatnám. Az író úgy mutatja be ezeket a problémákat, hogy igazán élő főszereplők köré fűzi őket, akikkel együtt gondolkodunk, együtt lélegzünk, már-már a csapat részeseként olvassuk a könyvet.

Ám a nehéz és komoly mondandók, társadalmi problémák köré egyfajta könnyed atmoszférát teremt, a súlyos társadalomkritika mellett helyet foglal a történetben a szoros baráti kötelékek kialakulása, a feltétel nélküli szeretet és bizalom, a lassan kialakuló szerelem... Így alkot egyfajta egyveleget a cselekmény, ami hol elfacsarja az ember szívét, hol megmelengeti azt.

A történet öt főszereplő körül csoportosul, akik nézőpontját nyomon követhetjük az egyes fejezetekben. Az olvasó úgy érezheti, közülük egyvalaki nagyon enyhén kiemelkedik, mintha az író kedvence lenne, ez nem más, mint Hanna, az igazi könyvmoly, aki inkább a könyvekben éli életét, mint a valóságban. Szülei tragikus módon meghaltak, ezért tanár bátyjával elköltözik egy kollégiummal rendelkező gimnáziumba, ahol bátyja állást szerez, Hanna pedig megismerkedik egy különösen színes társasággal.

Könnyen mondhatnám, hogy Hanna karakterében megtaláltam önmagamat, de ez nem igaz. Bár a könyvek imádata és a blogolás közös pontok, az ízlése mégis teljesen más, mint az enyém. Természetesen egy-két kivétellel mindegyik megemlített könyvet olvastam, amit Hanna is kézbe vett, imádtam azokat a címeket olvasni, amik az én gimis éveimet is végigkísérték és ott csücsülnek a polcomon.

Mindezek mellett Hanna karaktere nagyon ártatlan, egyszerű, mégis szeretnivaló, szerettem a fejezeteit. Hanna azt a típust képviseli, aki nem találja a helyét a világban, inkább a könyvekbe menekül, nehogy megint elveszítsen valakit, de az új gimnáziumban megpróbál kicsit élni is. Az újonnan megismert csapat pedig készséggel befogadja.

A csapat másik nőtagja Xiara, kinek szülei ázsiaiak, ő mégis vérbeli magyarnak érzi magát. A karaktere a rasszizmus problémájának bemutatására szolgál. Xiara kifelé mindig a tökéletességet mutatja, bár belül végtelenül dühös a szüleire, amiért magára hagyták és a nagymamája gondjaira bízták, holott ők is felnevelhették volna. A dac és düh keveredik a személyiségében, amit tökéletesen rejt magában, míg azt nem javasolják neki, hogy legyen őszinte, de a következményekkel senki sem szembesíti, az majd csak csőstül jön.

Xiara volt-barátja Máté, aki hivatalosan is elfoglalta a kedvenc karakterem címet. Máté sorsával kapcsolatban előtérbe kerül az alkoholizmus egy alkoholista szülő formájában, az elvesztett álmok, a keserűség, ami teljesen elárasztotta a fiút a veszteségek miatt, így hát mindenkit elmar maga mellől, kivéve a maroknyi barátait, akiket viszont foggal-körömmel védelmez. Nagyon szeretem az ilyen komplex és mély karaktereket, valahogy mindig megtalálom és kedvencemmé emelem őket. Ebbe az életbe sétál bele Hanna, akit eleinte szintén el akar marni a durva és bunkó stílusával, de a lány egyre fontosabb lesz neki.

Mint később kiderült, Áron és Dávid már főszereplői az író egy korábbi regényének, számomra mégsem volt zavaró, hogy most ismerkedtem meg velük először. Az ő párosuk behozza a regénybe a homoszexualitást, biszexualitást, homofóbiát, anorexiát, depressziót és egy iskolai lövöldözés emlékét is. Előkerül a "nem vagyok elég jó neked" téma, valamint a "nem tudok nélküle élni" krízis. Végtelenül érdekes és egy valóban problémákkal teli párosról beszélünk, akik igazi túlélők, ám vajon meddig tart ez a harc?

A témák színpalettája tehát tényleg elég tág, minden lehetséges társadalmi probléma felüti a fejét, van ami előtérbe kerül, van ami a háttérben bújik meg. Érezhetné az ember úgy, hogy minden bele lett sűrítve a regénybe, mégsem éreztem ezt, mert nagyon szépen kiegyensúlyozta az író ezt a rengeteg tragikus életet és sorsot.

Az öt tanuló közös célt talál, mikor kiderül, pénzhiány miatt bezárhat a hétvégi kollégium. Megkezdődik a harc, melyben nem csak barátságok szakadnak szét, de újak is kovácsolódnak, szerelmek hullanak darabjaira, vagy éppen virágoznak ki, a verseny napja, mellyel pénzt kereshetnek a sulinak, pedig csak közeledik.

Könnyen magával ragadott a történet, többnyire szerettem olvasni, érdekelt a vége, szinte nem is akartam, hogy befejeződjön a regény, mert nem akartam búcsút mondani a szereplőknek, bár volt egy-két aspektusa a regénynek, amiktől kicsit megijedtem. Az első ilyen a "mindenki kavar mindenkivel" szindróma, ami a sokszereplős tini filmekben, sorozatokban, regényekben szokott előfordulni. Egyszerűen gyűlölöm. Itt is kilátásba helyeződött ez a szindróma, de remélem, végül nem lesz belőle semmi.

A másik dolog az Hanna és Máté. Széttépi a szívem az író, ha Hanna nem Mátét választja a következő részben, remélem, ezzel tisztában van. Ez nem nehéz döntés, számomra teljesen egyértelmű a választás.

Összességében tehát egyszerre szórakoztatott és elszomorított a regény, egy igazi érzelmi ringlispíl, egyik szereplő helyében sem lennél szívesen, mégis a csapat tagja akarsz lenni. Már alig várom a második kötetet.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Máté

Sorozat: Szállj a dallal! 1.) Mikrofonpróba

Megjelent: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 368

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági