10 / 100 könyv. 10% kész!

csütörtök, december 08, 2016

Az Álomgyár Kiadó és Én


Minden egyes könyvblogos egyik álma, hogy egyes kiadók bizalmát élvezze. Mert mi imádunk olvasni, imádunk írni arról, amit olvasunk és minden vágyunk, hogy az értékeléseink alapján másokat is rávegyünk az olvasásra. Szeretem azt hinni, hogy az én bejegyzéseim is elérik néha-néha, hogy valaki kedvet kapjon az általam olvasott könyvekhez.

Emlékszem, mikor először keresett meg egy kiadó, még fogalmam sem volt, hogyan működik a recenzió-rendszer, nem is jutott eszembe, hogy egyszer engem is felkeresnek ezért, madarat lehetett volna fogatni velem. Számomra az első ilyen kiadó az Álomgyár Kiadó volt. Mikor is volt ez? Évekkel ezelőtt, nem is tudom megmondani pontosan, mikor, de ebben a bejegyzésben megpróbálom felidézni. Azért is akartam megírni ezt az értékelést, mert csak most vettem észre igazán, hogy mennyit is fejlődött a kiadó ez alatt a pár év alatt.

Pár nappal ezelőtt meghívást kaptam a Café Society című film VIP-vetítésére, hihetetlen volt a hangulat, ha nem Woody Allen filmjéért, akkor már ezért érdemes volt elmenni. Ahogy elnéztem a film előtti idővonalat a kivetítőn, ami a kiadó egyes állomásait mutatta, már akkor tudtam, hogy írni fogok egy ilyesfajta blogbejegyzést, hogy én is felidézhessem egy kicsit a kiadóval való kapcsolatomat.

Igazából az egész a kiadó egyik első regényével kezdődött, vagy talán az első is volt az? Arthur Madsen Az elátkozott nap című regényét olvastam először a kiadótól, megfogott a történet sötétsége és feszültsége, holott összességében nem lett végül kedvenc regény belőle, mégis megérte elolvasni az egyedisége és a hangulata miatt. Pár napra rá talált rám az Álomgyár Kiadó, miután olvasták Az elátkozott napról szóló értékelésemet, recenziós példányt ajánlottak fel én meg majd elszálltam a boldogságtól.

"A történet eleje és maga az ötlet nagyon megfogott, mert kísérteties és baljóslatú volt, egyszóval felkeltette az érdeklődésemet."

A következő regény merőben eltért Arthur Madsen sötét soraitól, Borbás Edina Hullámok csapdája című regénye sokkal könnyedebb, lazább volt egy csipetnyi humorral és szerelemmel. Egy igazi csajos regény egy lányról és egy valóságműsorról, amibe még egy kis thriller-vonal is belefért.

"Tetszettek a leírások, a természet és környezet bemutatása, az írónő gyönyörűen képes bánni a szavakkal, egyszerűen oda voltam a környezetleírásaiért, amiket sokszor egyszerűen átugrok más regényekben, mondván "menj már, fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogyan alakul a cselekmény, kit érdekel pár fa meg a természet?!" 

Mindezek után a disztópiák útjára tértem, egy gyönyörűséges borítójú könyvvel, Estelle Brightmore 13. napon című könyve igen kicsi, a borító varázslatos, a története pedig nagyon egyedi, bár egy picit kidolgozatlan.

"A borító... elkápráztató. Az alma és bár azt gondolnánk a külseje miatt, hogy zamatos, belül mégis bonyolult csavarokkal van tele."

A 13. napon után visszakanyarodtam a való világba Naomie Hay A nyeremény című könyvével, aminek ötletes kis borítója egy ajándékra emlékeztet, története elgondolkoztató, te vajon mit tennél, ha nyernél a lottón? Tudom, sok könyvet vennél, de emellett igen érdekes lehet, hogy mit tehet a nagy mennyiségű hirtelen jött pénz az átlag emberrel, Naomie Hay könyvében kiderül.

"A témaválasztás egészen különleges és érdekes is a maga módján. Vajon mihez kezdenénk a lottónyereménnyel? Hogyan változtatná meg a kapcsolatainkat, a jövőnket? Ez a könyvecske egy apró kis filózgatás ezen, mintha Naomia Hayspontán leült volna és lejegyezgette volna gondolatait, vajon mi lenne, ha egy átlagos nő megnyerné azt a nyereményt? Egy rövid kis elgondolás, amit végül összefűzött egy rövid könyvecskében."

Ezután egy izgalmas, maffiás thrillerrel folytattam, amiben bőven található szerelem, izgalom és egy csipetnyi humor. Ez volna Levia Anne A múlt ára című könyve, amiben még mindig emlékszem a mellék szereplő párosra, akiknek annyira vártam régebben a külön történetét, Maggie és Keenan, igen. Reméljük, előkerül az a folytatás is.

"Maggie és Keenan. Uram Isten! Ők egy külön könyvet érdemelnének, remélem Levia Anne elolvassa ezen soraimat, mert ezek most hozzá szólnak. Számomra ők ketten voltak a favoritok és nagyon remélem, hogy lesz egy külön regényük, nem tudom ezen az írónő gondolkozott-e már, de megfontolandó dolog, szerintem! Maggie és Keenan jeleneteit olvastam a legszívesebben, ők voltak számomra a regény központja. Maggie forrófejű beszólásai, Keenan rideg magabiztossága és a kettejük között tátongó szakadék, amelyet Keenan állított fel azért, mert úgy érzi a munkája miatt nem elég jó a lánynak. A lökött csaj meg a számító bérgyilkos. Külön regényt nekik! Mondjuk A lelkem ára címmel, azért, mert Keenan lelkét csak Maggie képes elérni a szerelmével. :D Na, Levia Anne, mit szólsz? :)"

Majd ismét egy kicsit komolyabb és komorabb könyv érkezett, aminek olyan nagyon érdekes és jó az alaptörténete, olyan elgondolkoztató az ötlete és a felmerülő kérdései, hogy még ma is eszembe jut néha-néha, csak azt sajnálom, hogy nem sikerült teljes mértékben kiaknázni azt a lehetőséget. Ez volna H. Rose Xavér című regénye.

"Szeretem a brutális témákat, ennél fogva számomra érdekesen hatott ez az egész, főleg mikor kiderült az egész háttere és miértje. A kivitelezés néhol sántított, de mindent összevetve borzongató és horrorisztikus az egész elgondolás, néhol beteg és morbid is, de nekem ez bejött."

Mindezek után egy pici, de annál nagyobb horderejű filozófiai könyvecske következett a 10.32. Békefi Dorkától. Rám ez a könyv hatással volt, olyasmi ez, amit sokak kezébe szívesen odaadnék, nem is csodálom, hogy díjat nyert.

"Becsuktam a könyvet. Leraktam magam elé a kopott, kockás pléddel letakart ágyra, és egy darabig csak bámultam a megviselt fedelén az illusztrációt. Egy bombázórepülő húzott el rajta egy város felett. Mindennek csak a sziluettje látszott. A város lángokban állt, de fölötte, a sötét égbolton világítottak a csillagok. A csillagok akkor is ragyognak, ha szomorúak. Pedig biztosan nagyon, nagyon szomorúnak kell lenniük, hiszen már annyi szörnyűséget láttak. Itt, a földön pedig csak azért nincsen még teljes sötétség, mert bánatukban fényt sírnak le ránk." (Részlet a műből)

Ezután érkezett egy olyan regénysorozat, amivel kapcsolatban még mindig szélsőségesek az érzéseim, egyes momentumait imádom, mert megnevettetnek vagy igazán érdekesnek tartom őket, más momentumai viszont idegesítenek vagy nem érzem őket magaménak. Ez Borsa Brown: Az Arab című sorozata.











Még egy kicsit maradtam a romantikánál, holott nem kimondottan az én műfajom, mindig keresem a lehetőséget bennük, nem adom fel. Anne L. Green Eltitkolt múlt című romantikus regényében is találtam számomra kedves pillanatokat és olyanokat is, amik nem lettek a kedvenceim, de összességében élveztem.

"Az írásmód és stílus gördülékeny volt, egyszerűen olvasható, könnyed, nem igazán lehet beleakadni a sorokba, mondatokba. Egyszerűen végigfolyik az ember szeme a szavakon. Persze, átlagos romantikus regény lévén, csöpögött a romantikától és a habos-babos hasonlatoktól, metaforáktól... Sok, sok, sok. Persze, csak nekem."

A következő regény szintén egy romantikus regény volt, P. C. Harris Árnyoldal könyve, amelyben bőven van akció, szerelem, egy kis humor és az felejthetetlen papagáj. Mr. Kékszem? Igen, itt is vannak klisék, de jót nevettem egyes jeleneteknél, a borító koncepciója pedig igen frappáns.

"A helyszín és a papagáj viszik a pálmát. Rachelle karaktere nem nyert meg teljesen magának, Mr. Kékszem (viccelek) sem egy felejthetetlen karakterre sikerült, de a regény egész szépen folyik a medrében, egy kellemes szerelmet, ködös háttértörténetet és izgalmas végkifejletet adva az olvasónak. Tetszett, hogy a regény végén olyan dolgokat mert az írónő meglépni, amiket több romantikus regényíró nem. Nekem ez tetszett, mert drámai jelleget ad a történetnek.
Csak így tovább P. C. Harris!"


Az Arab után kíváncsi lettem Borsa Brown előző trilógiájára is, A maffia ágyában sorozatra, ezért abba is belekezdtem, nem sokban más, mint maga Az Arab, de egy kissé más a megközelítés, eddig az első részig jutottam, a második a polcon várakozik, a harmadik bővített változata pedig tavasszal érkezik.









Láthatjátok tehát, hogy mennyiféle regénnyel is volt dolgom a kiadótól, ebből is látszik, hogy milyen széles a műfaj-skálájuk, mindenki megtalálja azt a fajta könyvet, ami hozzá illik. Romantikus, erotikus, thriller, akció, misztikus, humoros, filozofikus, horror. Minden, ami szem-szájnak ingere.

Jelenleg ezek a könyvek várakoznak a kiadótól a polcomon:











Ezek közül éppen A kábulat árát olvasom, ami azt hiszem az egyik legjobb könyv, amit az Álomgyár Kiadótól olvastam, mély és elgondolkoztató... De majd később írok róla bővebben a blogon. Egyszerűen legyűgöző érzés volt úgy olvasni A kábulat árát a metrón, hogy közben előttem is ott díszlett a mű egy hirdetésen az Álomgyár Kiadóval együtt.

Nagyon örülök, hogy eddig jutott a kiadó, hogy folyamatosan nő és fejlődik és nagyon örülök neki, hogy ebben én is részt vehettem és segíthettem benne, ha csak annyival is, hogy írtam a regényeikről. Köszönetet szeretnék mondani az egész kiadónak és az íróiknak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy végigkísérjem az útjukat és csodás regényeiket olvashattam. Csak így tovább! Engem pedig várnak a karácsonyi időszakban a felgyűlt recenzióim. :D

Ha kíváncsiak vagytok az eddigi könyveikről való értékeléseimre itt megtaláljátok őket:

Anne L. Green: Eltitkolt múlt
Arthur Madsen - Az elátkozott nap
Békefi Dorka: 10. 32.
Borbás Edina - Hullámok csapdája
Borsa Brown - A maffia ágyában
Borsa Brown - Az Arab
Borsa Brown - Az Arab szeretője
Borsa Brown - Az Arab lánya (Első rész)
Estelle Brightmore - 13. napon
H. Rose - Xavér
Levia Anne - A múlt ára
Naomie Hay - A nyeremény
P. C. Harris: Árnyoldal


Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése