Kötelező olvasmány.
Kortárs mű, és a tanárunk hetekig felkészített minket, hogy mennyire lélekbe taposó mű is ez, hogy ne olvassuk lefekvés előtt, hogy legyen mellettünk valaki, aki visszaránt a világba az olvasása után...
Lehet, hogy a nagy előkészítés miatt, lehet, hogy azért, mert már olvastam megrázó(bb) olvasmányokat, de végül annyira felkészítettem magam a lehető leglélekcincálóbb, leglélekkínzóbb műre, amit valaha is olvastam, hogy végül szinte semmilyen hatással nem volt rám.
Tudni kell erről a műről, hogy egy dán nő írta. A művet először betiltották Dániában, majd 2001-ben végül elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, ezért kötelező olvasmánnyá tették. A mű nemzetközi bestseller, de a legprovokatívabb gyermekirodalom könyveinek egyike.
Pici könyvecske, szép zöld borítóval. A története az életről, az élet értelméről szól. Mi értelme élni, ha úgyis meghalunk? Mi értelme alkotni, ha a világunk egyszer úgyis elpusztul? Miért keljünk fel reggel az ágyból, miért lenne értelme élni? Hisz egyszer minden véget ér.
Rengeteg nagy írót, költőt, alkotót foglalkoztatta/foglalkoztatja ez a filozófiai téma: John Locke, Rousseau, Nietzsche, Kosztolányi, Babits... Nem is lehet mindenkit felsorolni, szinte minden egyes nagy alkotó írt már erről a témáról, amelyre sosem kapjuk meg választ. Miért élünk?
Janne Teller Semmi című könyvében egy osztálynyi gyerek lesz a nagy kérdés "áldozata". Ugyanis egy nap az egyikük feláll és kijelenti, hogy semminek sincs értelme, akkor tehát miért teszünk valamit? Kisétál az iskolából és felül egy szilvafára, onnan kiabál lesz osztálytársainak, hogy márpedig az életnek semmi értelme. Egy nyolcadikos osztály lévén, körülbelül 14-15 éves gyerekekről van szó. Talán ez lehet megrázó a regényben, ahogy a gyerekek az élet értelmetlenségén elmélkednek, mikor nekik egy biztonságos buborékban kéne élniük. De ez nem mindenkinek adatik meg.
Az osztály többi tagja hamar dühbe gurul a szilvafán ülő osztálytársuk kiabálásától és méltatlankodásától, ezért felkerekednek és elhatározzák, hogy bebizonyítják, az életnek márpedig igenis van értelme. Ezért egy régi faházikóban elkezdik gyűjtögetni a számukra fontos dolgokat, így megalkotva a Fontos Dolgok Halmát, amiért érdemes élni. Kezdetben csak egy szandálka, egy imaszőnyeg és hasonló tárgyak kerülnek a halomba, amik az egyénnek fontosak, de másnak nem. Azonban a cél hamarosan komolyabbá válik, a gyerekek egyre mélyebb, komolyabb dolgokat kérnek a másiktól, hogy szolgáltassa be a halomba, végül pedig a kezdetben vicces játék igazi katasztrófába fullad, a gyerekek nem veszik észre az embertelenség határát, végül pedig a média is felkapja a hírt, de az egész kalamajka végül életeket is követel.
Nem fogom józan paraszti ésszel nézni a regényt, mert így felmerülne a kérdés, hogy a szülők miért nem csináltak valamit? Miért nem vettek észre semmit? Miért üldögélt mindig azon a bizonyos fán az a gyerek, az ő szülei vajon hol voltak, mikor kilépett a suliból? Mindegy.
A lényeg maga a téma, amely most a gyerekek szempontjából mélyebb értelmet kap, mintha egy felnőtt gondolkozna el az élet értelmén. A gyerekeknek ez a "felismerés" összetöri a lelki világukat, esetleg az őrületbe is kergeti őket. Mert ha nincs értelme az életnek, akkor határ sincsen. Semminek sincs határa.
A közepe felé a mű egyre groteszkebbé, szürreálisabbá válik. Jön a kiásott sír, a kutyus, az ujj, a szüzesség. Mind-mind azt támasztja alá, hogy a gyerekek elveszítik a kontrollt, nem képesek határvonalat húzni és ezzel elszabadul a pokol.
Lehet, hogy túlságosan "felnőtt" fejjel olvastam el ezt a művet, azért nem volt rám olyan hatással, amilyennel kellett volna. Azért én gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, én azon az oldalon állok, hogy a gyerek legyen addig gyerek, ameddig csak tud. Nem kell összetörni a lelkivilágukat egy ilyen művel, amely annyira lecsupaszítva tárja eléjük a világmindenség értelmetlenségét.
Nem is tudom, mit fogok leírni a dolgozatomban. Kivel bírtam azonosulni a műben? Senkivel. Miért nem? Kell ehhez ok? Egyik szereplő sem áll közel a lelkivilágomból, a világhoz kapcsolódó látásmódomhoz, a gondolkozásmódomhoz. Egyikük helyébe sem tudtam beleképzelni magamat, mert én nem úgy cselekedtem volna, ahogyan ők. De erre 19 éves fejjel máshogy is tekint az ember, mint 14 évesként.
Az egyszer biztos, hogy én mindenben az értelmet keresem és nem az értelmetlenséget. Talán még sokáig fog élni bennem ez a mű, de nem úgy ahogyan kellene.
Pici könyvecske, szép zöld borítóval. A története az életről, az élet értelméről szól. Mi értelme élni, ha úgyis meghalunk? Mi értelme alkotni, ha a világunk egyszer úgyis elpusztul? Miért keljünk fel reggel az ágyból, miért lenne értelme élni? Hisz egyszer minden véget ér.
Rengeteg nagy írót, költőt, alkotót foglalkoztatta/foglalkoztatja ez a filozófiai téma: John Locke, Rousseau, Nietzsche, Kosztolányi, Babits... Nem is lehet mindenkit felsorolni, szinte minden egyes nagy alkotó írt már erről a témáról, amelyre sosem kapjuk meg választ. Miért élünk?
Janne Teller Semmi című könyvében egy osztálynyi gyerek lesz a nagy kérdés "áldozata". Ugyanis egy nap az egyikük feláll és kijelenti, hogy semminek sincs értelme, akkor tehát miért teszünk valamit? Kisétál az iskolából és felül egy szilvafára, onnan kiabál lesz osztálytársainak, hogy márpedig az életnek semmi értelme. Egy nyolcadikos osztály lévén, körülbelül 14-15 éves gyerekekről van szó. Talán ez lehet megrázó a regényben, ahogy a gyerekek az élet értelmetlenségén elmélkednek, mikor nekik egy biztonságos buborékban kéne élniük. De ez nem mindenkinek adatik meg.
Az osztály többi tagja hamar dühbe gurul a szilvafán ülő osztálytársuk kiabálásától és méltatlankodásától, ezért felkerekednek és elhatározzák, hogy bebizonyítják, az életnek márpedig igenis van értelme. Ezért egy régi faházikóban elkezdik gyűjtögetni a számukra fontos dolgokat, így megalkotva a Fontos Dolgok Halmát, amiért érdemes élni. Kezdetben csak egy szandálka, egy imaszőnyeg és hasonló tárgyak kerülnek a halomba, amik az egyénnek fontosak, de másnak nem. Azonban a cél hamarosan komolyabbá válik, a gyerekek egyre mélyebb, komolyabb dolgokat kérnek a másiktól, hogy szolgáltassa be a halomba, végül pedig a kezdetben vicces játék igazi katasztrófába fullad, a gyerekek nem veszik észre az embertelenség határát, végül pedig a média is felkapja a hírt, de az egész kalamajka végül életeket is követel.
Nem fogom józan paraszti ésszel nézni a regényt, mert így felmerülne a kérdés, hogy a szülők miért nem csináltak valamit? Miért nem vettek észre semmit? Miért üldögélt mindig azon a bizonyos fán az a gyerek, az ő szülei vajon hol voltak, mikor kilépett a suliból? Mindegy.
A lényeg maga a téma, amely most a gyerekek szempontjából mélyebb értelmet kap, mintha egy felnőtt gondolkozna el az élet értelmén. A gyerekeknek ez a "felismerés" összetöri a lelki világukat, esetleg az őrületbe is kergeti őket. Mert ha nincs értelme az életnek, akkor határ sincsen. Semminek sincs határa.
A közepe felé a mű egyre groteszkebbé, szürreálisabbá válik. Jön a kiásott sír, a kutyus, az ujj, a szüzesség. Mind-mind azt támasztja alá, hogy a gyerekek elveszítik a kontrollt, nem képesek határvonalat húzni és ezzel elszabadul a pokol.
Lehet, hogy túlságosan "felnőtt" fejjel olvastam el ezt a művet, azért nem volt rám olyan hatással, amilyennel kellett volna. Azért én gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, én azon az oldalon állok, hogy a gyerek legyen addig gyerek, ameddig csak tud. Nem kell összetörni a lelkivilágukat egy ilyen művel, amely annyira lecsupaszítva tárja eléjük a világmindenség értelmetlenségét.
Nem is tudom, mit fogok leírni a dolgozatomban. Kivel bírtam azonosulni a műben? Senkivel. Miért nem? Kell ehhez ok? Egyik szereplő sem áll közel a lelkivilágomból, a világhoz kapcsolódó látásmódomhoz, a gondolkozásmódomhoz. Egyikük helyébe sem tudtam beleképzelni magamat, mert én nem úgy cselekedtem volna, ahogyan ők. De erre 19 éves fejjel máshogy is tekint az ember, mint 14 évesként.
Az egyszer biztos, hogy én mindenben az értelmet keresem és nem az értelmetlenséget. Talán még sokáig fog élni bennem ez a mű, de nem úgy ahogyan kellene.
|
Janne Teller: Semmi
|
|
Értékelésem: Tetszett
|
|
Borító: 5/5
|
|
Kedvenc szereplő: -
|
|
Megjelent: 2000
|
|
Kiadó: Scolar
|
|
Oldalszám: 182
|
|
Eredeti cím: Intet
|
|
Műfaj: filozofikus,
ifjúsági
|
0 comments:
Megjegyzés küldése