Az "eltűnésem" oka továbbra is az érettségi évnek köszönhető, amely úgy sújtott le, mint derült égből a villámcsapás, amire senki sem készülhet fel, még akkor sem, ha tudja, hogy el fog érkezni ez a hajrával teli év, amikor csak azon jár az ember esze, hogy "Azt a tételt kidolgoztam már?", "Megírtam már azt az esszét?", "Mikor is írjuk meg azt a témazárót?" - és még ehhez hasonló rengeteg tanulással kapcsolatos dolog cikázik az agyamban éjjel-nappal. Mert persze mindenkinek jól jön egy jól sikerült érettségi, még egy bloggernek is.
Stressz? Idegesség? Minden érettségizőt átjárja az a tipikus adrenalin, ami általában csak dolgozatok elérkeztével szokta megszállni az iskolásokat. Rájöttem, hogy (az én esetemben) ez az érzés valahogy, valamilyen mértékben mindig itt van. Itt motoszkál a fejem hátsó szegletében, hiába mondogatom magamnak, hogy "Mindent megtanultál. Mindent tudsz. Mindent megírtál." Mégis itt van és ez ellen nehéz tenni. Mert folyton jönnek a következő, mélyebb kérdések: "Hová jelentkezzek? Hová fognak felvenni? Hány pontot kell elérnem? Hányasra állok matekból?" És akkor rájövök, hogy nem az az adott egy jegy számít, hanem az összes. Persze az a tény sem segít, hogy a tanárok teljesen begőzöltek, olyan "Érettségi év van, nem lazsálunk!" módba váltottak és pattognak, mint a nikkelbolha.
Mi, végzősök, pedig? Ülünk, sodródunk és várjuk, hogy elérkezzen az a nap, mikor belépünk azon a bizonyos ajtón, mi fölött ott lóg a felirat: "Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel." Ahol végül meg kell mutatnod mit tudsz a tanáraid és a világ előtt. Hogy kiléphess abba a bizonyos világba.
Szerintem egyetlen érettségiző sem fogja ezt fel még ilyenkor. Egyik sem. Egyik sem tud arról, hogy az idő szalad és el fog jönni az a nap, hogy nem tart majd örökké ez az "átmeneti" állapot. Én sem fogtam fel. Miért tűnik egyáltalán ennyire ijesztőnek? Hisz minden nap felelünk, minden nap ott van az a tanár, aki előtt majd számot kell adnod. Ismered őt is, ismered az anyagot is. Mitől félünk, ha tanulunk? Attól, hogy olyan tételt húzunk, ami kevésbé megy? Attól, hogy leblokkolunk? Attól, hogy rossz irányba indulunk el és végül nem sikerül elmondani azt, amit tudunk és így kárba vész minden?
Hisz nem esz meg senki. Nem fog bekapni sem a vizsgabiztos, sem a tanár, sem az iskola. Végül úgyis másfelé sodor az élet, nem arra, amerre el akarunk indulni. Lehet, hogy most ügyvédnek, újságírónak indulok el és a végén teljesen máshol kötök ki, mondjuk egy cégnél titkárnőként. Vagy egy rendezvényszervezőként, vagy könyvtárosként. Mondjuk, az nem lenne rossz.
A lényeg az, hogy ebben A Bizonyos Évben kell minden érettségizőnek Valami, ami segít, hogy elvonatkoztathasson a tanulástól, a stressztől, mindentől. Kell valami fogódzó, ami kiránt a tanulás mókuskerekéből. Ez a tevékenység mindenki esetében más, de én most szeretnék párat ajánlani a könyvmolyoknak, amik nekem segítenek. Tehát ez egy olyan "Kisegítő poszt" lesz.
1.) Olvass! - Tudom, hogy nem kell külön mondanom Nektek, kedves könyvmolyok, mert ez annyira alap számunkra, mint a lélegzés, de azért kiemelném, hogy egyesek szerint a nagy tanulásokban képtelenség olvasni. Marhaság. Ez tart életben. A romantikus-vicces könyvek azért, mert ellazulunk tőlük, a sci-fi-k és fantasyk azért, mert kirántanak a valóságból, a krimik azért, mert beszippantanak... És még sorolhatnám. Természetesen ez a legfontosabb ezekben az időszakokban, hogy ne csak azt a tételes könyvet bújd, hanem vegyél fel egy szépséges regényt is és minden rendben lesz. Míg el nem jön a következő műelemző dolgozat. :D
2.) Hallgass zenét! - A zene a második olyan dolog, ami nélkül képtelen lennék kibírni bármit. Ha jönne a zombiapokalipszis (Nézem a The Walking Deadet ezerrel) akkor biztosan a zenelejátszóm lenne az egyik legfontosabb kellék, amit elpakolnék. És most próbáljunk elvonatkoztatni attól, hogy nincs áram, ezzel csak érzékeltetni akartam a zene iránti rajongásomat.
3.) Színezz, rajzolj! - Igazából itt most azokra a relax-színezőkre szeretnék utalni, amik berobbantak a köztudatba az elmúlt hónapokban, évben. A felnőtteknek szóló színezőkre gondolok, aprólékos rajzokkal és gyönyörű mintákkal. Nem, nem bírtam ellenállni, kellett egy, hogy kipróbálhassam, talán teszek majd fel róla képeket, ha érdekel Titeket. Én azt mondom, csodálatos kikapcsolódás. Még azt is elfelejtettem, hogy javítanom kéne matekból. Jó, de azt ki ne akarná elfelejteni? Mikor színezgetek csak én vagyok, meg a színek. Idilli kapcsolat. Nekem tetszik.
4.) Nézz sorozatokat! - Én a sorozatok megszállottja vagyok, hihetetlenül nagy függő hírében állok. Mostanában a The Walking Dead és a Trónok harca a favorit, de folyamatosan pereg az Arrow, a The Flash és a Grimm. De természetesen, amiken totálisan ki bírok kapcsolódni, azok a vígjátéksorozatok, mint az Így jártam anyátokkal és mindenek előtt az Agymenők. Sheldon minden panaszomra gyógyír. Mindegyikre. Kivétel nélkül.
 |
| "Nem gondolod, hogy ha tévednék, tudnék róla?" |
5.) Tegyél magasról mindenre! - Én legalábbis ezt az elvet vallom. Tanulj keményen és akkor meglesz a gyümölcse, de ha a nagy tanulás mellett még rá is stresszelsz a dolgokra, akkor azok csak rosszul sülnek el. Nem szabad. Ha tanultál, úgyis tudod, valami meg majd csak lesz. Valahogy majd csak lesz. Nem szabad begörcsölni. Inkább nyiss fel egy könyvet, indíts el egy Agymenőket vagy hallgass egy kis Papa Roacht és minden rendben lesz. :D
Nemsokára írok pár sort a karácsonyi terveimről is, addig is, hajrá érettségizők és jó olvasást, könyvmolyok! :)
0 comments:
Megjegyzés küldése