16 / 100 könyv. 16% kész!

vasárnap, december 27, 2015

S. J. Watson: A másik én


S. J. Watsontól immár másodjára olvastam, ugyebár az első az Amnézia volt, más nevén a Mielőtt elalszom, amely akkor hihetetlenül bejött, pszicho-thriller volt a javából, ahol fogalmad sincs, hogy ki áll a dolgok hátterében és hogy a főhősnő hogyan is keveredik ki a kétségbeesett helyzetből.

S. J. Watson következő pszicho-thrillerét hatalmas felhajtás ölelte körül, új bestsellerként brillírozik, mindenhol a könyv borítójával találkoztam úton-útvégen. Úgyhogy evidens volt, hogy megnézem, mit alkotott ismét Watson.

Azt kell, hogy mondjam, csalódtam. Több tekintetben is. Lehetséges, hogy az Amnéziával túl magasra került a léc, valami egészen hihetetlent vártam az írótól, amivel ismét letaglóz és a földhöz csap, ami után még sokat agyalok a lehetőségeken és a megbújó, elhintett utalásokon.

A történet főszereplője ismét egy nő, Julia, aki az Amnézia főszereplőjével ellentétben nem lopta be magát a szívembe. Míg az Amnézia esetében folyton szorítottam a főhősnőért, itt csupán a fejemet ráztam ostoba megnyilvánulásai során. És ha egy pszicho-thrillerben idegesít a főszereplő, az már rég baj, hisz érte kéne szorítanom.

A történet igazán jól kezdődött: Julia húgát meggyilkolják Párizsban, ezért Julia elhatározza, hogy elmegy húga halálának helyére, beszél a barátaival és kideríti, hogy ki a gyilkosa, aki ilyen brutális módon meggyilkolta. Kiderül, hogy a húga olyan internetes oldalakon volt fent, ahol akár még a gyilkosával is összeismerkedhetett. Ezért Julia is feljelentkezik egy ilyen oldalra, ahol megismerkedik valakivel... 

A könyv első fele csupán arról szól, hogy Julia viszonyt folytat egy férfival, miközben a lelkiismerete gyötri a családja miatt. De mégis megteszi, többször is, aztán pedig sajnálkozik. Nem bír ellenállni. Legszívesebben a képébe ordítottam volna. Ennyire döntésképtelen, gyenge nőt még nem láttam. Valahogy ekkor kezdett ellenszenvessé válni számomra, a történet pedig egyáltalán nem kötött le, ezért lassan is haladtam vele.

A regény második felében végre érkezett a megszokott Watson-stílus, amikor nem tudod, hogy kiben bízhatsz, kiben nem... A tipikus pszicho-thriller hangulat. Éreztem én, hogy "nagy csattantó" van a végén, de én ezt a csattanót már a regény háromnegyedénél tudtam, ezért nem ért nagy meglepetés, csak motyogtam a bajszom alatt, és nem értettem, a főszereplőnő miért nem jött rá, ha én igen.

Azt hiszem, elsősorban az hiányzott, hogy megszeressem Juliát, de ez elmaradt. Valahogy nem bírtam rokonszenvezni vele úgy, hogy végigkísértem, amint megcsalja a férjét és elhanyagolja a fiát, valamint hogy a szeretője fontosabb neki, mint a halott húga gyilkosának megtalálása... Ez most nem.

S. J. Watson: A másik én
Értékelésem: Csalódás
Borító: 5/3
Kedvenc szereplő: -
Megjelent: 2015
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 568
Eredeti cím: Second Life
Műfaj: pszicho-thriller, thriller
Szerinted?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése