Mi volt a fa alatt?

Először is nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek, aki ezen a ködös reggelen erre tévedt!

Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek. Csodaszép fával, halászlével, forralt borral, Reszkessetek betörőkkel, sok-sok nevetéssel és nem utolsó sorban sok-sok új könyvecskével.

Mert mint minden szerencsés könyvmoly, én is el lettem halmozva csodaszép könyvecskékkel karácsony alkalmából.

Igazából elég vegyes a felhozatal, úgyhogy mindegyikről ejtek is egy-két szót, hogyan is történt az, hogy pont ezeket hozta a Jézuska. Mert a Jézuska nagyon ismer ám engem. :D

(Mert melyik könyvmoly hagyná, hogy nélküle döntsenek könyvügyben?)

Elsősorban ugye, mivel Trónok harca lázban égek, muszáj volt valahonnan beszerezni a harmadik, negyedik és ötödik kötetet - és a Jézuska nagyon kedvesen el is hozta nekem őket. :) Úgyhogy ott virított a fa alatt a Kardok Vihara, a Varjak Lakomája és a Sárkányok Tánca George R. R. Martintól. 

De itt még nem ér véget a Trónok harca szériám, ugyanis már nagyon régen kinéztem egy kis csodát, amiről már akkor tudtam, hogy muszáj, mert húz, mert ő a Drágassszáááágom... Ez volna a Trónok harca nagy albuma: A tűz és jég világa, ami nem csak kívülről gyönyörű, de belülről is kódex-szerű, káprázatos képekkel, rajzokkal teli, már-már olyan, mintha egy, a történetben lévő kódexet olvasnék. Egyszerűen Csodálatos alkotás. 

És ha még mindig Trónok harca... Tudom, ilyen a megszállottság, de erről kivételesen nem is tudtam, ez meglepetés volt a Jézuskától (anyutól). Mostanában ugyanis nagyon rákaptam a felnőtteknek készített színezőkre, tudjátok, amiket színes tűfilcekkel kell kiszínezni, és ami gyönyörűséges mintákat rejt, amiket ha kiszínezel, még gyönyörűségesebbek lesznek. Na, valahogy a karácsonyfa alá került a csodaszép Trónok harca kifestőkönyv is, amelyben immár félig ki is van színezve a Stark-ház címere. :)

Akkor most jöjjön a Könyvmolyképző, mert nem telik el karácsony Könyvmolyképzős könyvecske nélkül sem, főleg akkor nem, ha ilyen mértékű akciók vannak adventkor. Vétek lett volna kihagyni, én mondom. :)

Kami Garcia Légió sorozatának második kötete, A Folytatás. Mert emlékszem, hogy nagyon lekötött az első rész, annyira hangulatot teremtett a testvérpár, akik sörétes puskával lőttek le egy szellemet. Á, nem is villant be a Supernatural, egy kicsit sem. Mivel imádom az ilyen történeteket, evidens volt, hogy a második részre is le fogok csapni. Úgyhogy jöhet ismét Jared...

A második rész borítójában pedig szintén megbújik egyfajta hangulat, amit már alig várok, hogy újra belevethessem magam. Nem egy bonyolult történet, valamiért mégis a kedvencemmé vált. 

Böszörményi Gyulával már van előéletem. Körülbelül öt-hat évvel ezelőtt olvastam könyveit, és emlékszem, hogy akkor nagyon szerettem. Van egyfajta hangulata, stílusa, ami olyan szinten utánozhatatlan, mint mondjuk Stephen Kingé, csak míg a Nagykirály esetében a borzongásról van szó, addig Böszörményi Gyulánál a varázslatról. Legalábbis így él emlékeimben: hogy elvarázsolt. Kíváncsi lettem, hogy vajon így, majdnem 20 éves fejjel is érezni fogom-e még ezt a varázslatot. Van egy olyan érzésem, hogy igen. Meglátjuk. De nem utolsó sorban a borító is gyönyörű. már alig várom, hogy olvassam.

Határozottan hiányzott már Kerstin Gier stílusa és történetei a Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld után, úgyhogy amint megláttam, hogy ismét megjelenik egy másik sorozata magyarul, kaptam utána. Kerstin stílusát is nagyon szeretem, mindig nevetésre késztet. Szereplői mindig egyediek, nem kevered össze már könyv szereplőivel. Utalnék itt Xemeriusra például. És míg az Időtlen szerelem sorozatában kicsit összekuszálódtam az időutazásban - mert ha bármiben feltűnik az időutazás, az már komoly buktatót jelent, komoly a logikai baki lehetősége - most reményeim szerint az álmokban nem fogok. A borító pedig varázslatos.

Jennifer L. Armentrout is ahhoz a mappához tartozik, akinek a sorozatát többször is elolvastam, habár a befejező kötettől többet vártam, mint amennyit kaptam. Ennek ellenére a szereplők még mindig élnek a fejemben: Katy és főleg Daemon. Mert ez egy olyasfajta történet, amely a fejedben él még egy ideig miután kiolvastad. Ezt a novellát már angolul elkezdtem régebben, de akkor valamiért nem kötött le, meglátjuk. Ez egyébként már elv kérdése is, ha már megvan az egész sorozat a polcomon, ez nehogy már hiányozzon. Szomorúak lesznek a többiek. :D

Tavi Kata sorozata is visszatekintett rám a karácsonyfa alól. Az első kötet régen akadt a kezembe és az még nem varázsolt el annyira, mint kellett volna, habár az a könyv nyerte el az egyik Aranymosás pályázatot, ha jól tudom. A második kötetet - mert nem adtam fel semmi szín alatt - tavaly ugyanígy karácsonyra kaptam meg és akkor jött az áttörés, mert egyszerűen imádtam és egy nap alatt kiolvastam. Ha minden igaz, akkor Tavi Kata most még kiforrottabb, még tehetségesebb, mint tavaly, tehát most is magába kell szippantania a történetnek. Nem utolsó sorban a szereplők is belopták már magukat a szívembe, valamiért teljesen Team Márk vagyok, nem tudom miért, de Krisztián valahogy nem. Valamint gyönyörű a három kötet egymás mellett. :)

Kelley Armstrongtól is olvastam már, A Szellemidézőt még régen és akkor tetszett is, vagyis még mindig emlékszem a történetre, ami ugye azt jelenti, hogy nem egy felejthető dologról van szó. Na, már most, a Bitten borítóját végigkísértem, míg mondhatni castingolták, úgyhogy egyszerűen muszáj volt végül a magaménak tudnom. Most mondjátok, hogy nem gyönyörű. Valamint a kíváncsiság is fűt, hogy vajon ebből a témából még van-e mit kihozni? Kelley Armstrong, a bestsellerszerző szerint van, úgyhogy én hiszek neki és ki is fog derülni.

Akkor most következik egy kis borzongató hangulat. kérem felkészülni! Valamiért ennek a hangulatnak egy kicsit a függője vagyok, szerintem azért mert kezdetleges adrenalinfüggő lettem, mármint könyvek terén, mert azért nem mennék el sem raftingolni, sem űrsiklózni, bármilyen is az. A lényeg az, hogy ezt az adrelinfüggőséget a könyvekben élem ki. Erre remek példa:

Sarah Lotz: A Hármak című könyvét sok ideig vadásztam, de mikor végre sikerült beszerezni és betuszkolni a fa alá rögtön rájöttem, hogy nem hétköznapi könyvvel van dolgom. Merthogy egészen nagy és nagyon fekete és nagyon baljóslatú. Az azért már valami, ha magának a könyv kinézetének is baljóslatú a hangulata, nem? Hangulatot ad az olvasáshoz, mielőtt még belekezdenél a történetbe. És ha egyszer belekezdesz a történetbe akkor meg teljesen vége mindennek. (Csak mert már elkezdtem, azért tudom.) Maga a regény olyan, mint egy nagy dokumentumkönyv és ettől olyan szinten válik hihetővé és valóságossá, hogy szinte már-már félsz nem el hinni, De majd a könyvről való értékelésemben ezt jobban ki is fejtem.

Angela Marsons története, habár első könyve, azt hiszem, mégis úgy berobbant a köztudatba, hogy immár bestsellerként van feltüntetve minden egyes sikerlistán. Hatalmas a felhajtás körülötte, már maga a borító is megadja a könyv hangulatát, de... Mivel már elkezdtem olvasni, tudok egy kis szemernyit elhinteni, miszerint én eddig kicsit többre számítottam, de azért még kivárom a végét. A történet első 60 oldalában eddig csak a szereplőket kedveltem meg, a történet még nem ragadott magával, de ami késik nem múlik. Volt hogy igazán csak az utolsó oldalakon jöttem rá, hogy nekem ez a könyv tetszett, addig meg húztam az orrom. Meglátjuk ezt is.

Jézus Isten, ha már borzongató hangulat, elég ránézni erre a Dream könyvre és rögtön elszáll belőled mindennemű bátorság. Pontosan ezért csaptam le rá. Elmegyógyintézet? Horror? Jöhet minden mennyiségben, engem már úgysem tud megrémiszteni egy horrortörténet sem (kivéve talán Stephen King papától, ő még ma is rám tudja hozni a frászt). Valamint, mikor belenéztem a regénybe, rögtön szembetűntek a valódi fotók, merthogy van benne pár, és mikor a regény végére lapoztam, kiderült, hogy a képek valódiak, valódi elmegyógyintézetekből. Ez már önmagában is megadja a borzongató hangulatát. Ezt is alig várom már, hogy olvassam. Vár, vár és vár a polcon.

Még mindig Dream könyv, de nyugodtabb vizekre evezünk. Sandra Regnier könyve sem olyan könyv, ami mellett könnyű elsétálni és nem felvenni, megnézni, merthogy gyönyörűséges és kész. Valamint fantasy, ami mostanában a Trónok harcának köszönhetően kezd az egyik kedvenc műfajommá válni, holott régen nem preferáltam. Az Elfek Öröksége olyasfajta könyvnek tűnik, ami letehetetlen, nem csak a borító miatt, hanem a történet miatt is, de majd kiderül, hogy mennyire varázsol el. Valószínűleg annyira nem fog, mint a Trónok harca, de aztán ki tudja.

Még mindig fantasy - mondom, hogy kezd berobbanni a fantasy az életembe - Sara Raasch könyvét is úgy vadásztam, mint kolibri a virágok porát, ugye azokat eszi a kolibri? Villantok itt biológiai metaforákkal, mikor hármasra állok belőle, na mindegy. 

A Hó mint hamu borítója is annyira gyönyörű, hogy le sem lehet róla venni a szemet. Egyszerűen hosszú percekig nézegetnéd, hogy minden egyes részét feltérképezd (én így tettem, furcsán is nézett a család). Ez is olyan könyv, amit inkább tovább olvasol, hogy tovább tarthasd a kezedben. A történet sem lesz azért utolsó, nagyon sokan nagyon nagyra értékelik, úgyhogy szerintem nem fogok csalódni.

És akkor utoljára, de nem utolsósorban, mivel épp tegnap olvastam ki az Ötödik hullámot, nemsokára érkezik is az értékelésem belőle, muszáj volt beszerezni a második kötetet is. Oké, a filmborítós az első résznél jobban bejött, de mivel a második tekintetében még nincs filmborítós, így ezzel is megelégszem. A lényeg az, hogy új kedvencet avattam, habár van pár részlet, ami nem kifejezetten tetszett az első kötetben, de a történet mégis magával ragadott, beszippantott - épp a legizgalmasabb résznél kellett rokonokhoz menni, képzelhetitek :D. Szóval a második kötet is csak rám vár.

Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a családom és mindenki elfogadja ezt a megszállottságom a könyvek iránt. Tényleg. Csodálatos ajándékok, csodálatos hangulat, csodálatos szülők, akik lehetővé teszik, hogy halálra olvassam magam ezekkel a csodákkal.

Nektek melyik ragadta meg leginkább a figyelmeteket, ti milyen könyveket kaptatok karácsonyra?

A könyvmolyok legszebb álma a karácsony, azt hiszem, ebben mind egyetérthetünk. :D