16 / 100 könyv. 16% kész!

szerda, szeptember 16, 2015

London #2 - 1.nap: Brüsszel meg a gófrik

Utunk kezdetén egy nagy, fekete buszba költöztünk és már előre tudtuk, hogy ez a busz lesz az elsőszámú otthonunk az elkövetkező egy hétben. Könnyes búcsú a családtagoktól és az iskola több évfolyamából kikerülő diákok elindultak szeptember 4.-én, péntek délután fél hétkor. Elkezdődött a kaland.

A buszút kezdete bulinak bizonyult, egy csomó kölyök összekerült egy légtérben, mindenki izgatott volt, mindenki Londonba vágyott. De persze mind tudtuk, hogy vasárnap estére érünk csak oda. Mind kaptunk egy mappát, amelyet a diákutaztatók osztottak szét, benne a tanárok és az idegenvezető telefonszámaival, az utazóiroda adataival.

Kezdetben egy jó kis közlekedési dugóba kerültünk, így vesztettünk pár órát, de végül minden megoldódni látszott, a közlekedés begyorsult, mi pedig elkezdtük nézni a Lecsó című mesefilmet takarodó előtt. Igen, tévékkel felszerelt buszocskában ültünk, ami határozottan pozitívumnak számított. :)

A film után mind kidőltünk. Nem tudom, ti aludtatok-e már éjszaka egy hatalmas buszban, ami full sötét és egész éjjel hallgatod a zakatolást, de kifelé csak a haladó autók fényét látod. Kísérteties. Nagyon nehezen alszom mozgó járművön, úgyhogy többnyire zenét hallgattam.

Az éjszaka folyamán Ausztriában jártunk, majd átléptük a német határt is. Reggel mindenki elgémberedve ébredt. Ki képes derékszögben aludni, tulajdonképpen? Mindenki nyűgös volt kicsit, de megtört nem, mert tudtuk, hogy aznap délután egy séta vár ránk Brüsszelben. Az egész délelőttet, majd a délután felét a buszon töltöttük, ismét filmet néztünk, ha jól emlékszem valamilyen Mary-Kate és Ashley filmet.

És igen, délután, végre valahára, megérkeztünk Belgiumba, Brüsszelbe. Mindenki kinyújtóztathatta a tagjait, végre nem csak 15-20 percekre álltunk meg benzinkutaknál, végre történt valami, végre láttunk valamit az autópályákon és a buszon kívül. A jobboldali képen egy brüsszeli szökőkút látható, ami egy körforgalom közepén terült el, a buszból lett fotózva. Kiéhezve kerestünk ekkor már bármi látnivalót, ezért mint a sakálok, úgy kattogtattuk a gépeket egy egyszerű szökőkútra, jól ki is röhögtük egymást. :D

A körforgalom végén pedig megláttuk A Parc du Cinquantenaire-t, amely Brüsszel egyik városi közparkja, a lenti képen a park Diadalívje látható, amely Brüsszel dícső múltját ábrázolja. Sajnos nem volt lehetőségünk közelebbről is megnézni, mert nem szálltunk le a buszról a közelében, könyörtelenül haladtunk tovább a belváros felé.



A busz végül a palota előtt állt meg (lenti kép), amelyen, mint látható, a zászló fent volt akkor, tehát a fontos személyek otthon tartózkodtak éppen. Itt a buszból mindenki kiszállt, kinyújtóztatta tagjait és kezdődhetett a fotózkodás a gyönyörű épülettel. Mint látni, gyönyörű időnk volt, pólóban kényelmesen elvoltunk.




Mielőtt visszaszálltunk volna a buszba, még sikerült lekapnom egy emeletes, piros buszt. Még nem angol, nem, de már közel voltunk akkor, ezért benne voltam a hangulatban. Tehát a lenti kép egy brüsszeli piros buszt ábrázol. :)


Visszaszálltunk a buszba, mindenki hangos sóhajjal fejezte ki nemtetszését, de gyorsan elhalkultunk, mikor Brüsszel belvárosában kacskaringóztunk, sok-sok látnivaló, gyönyörű épületek, macskaköves utak... Még egy hatalmas Hupikék törpikés szobrot is sikerült lekapnom a buszból:


Mellékesen mondom, valamilyen képregény fesztivál mellett hajtottunk el éppen, ahová szívesen bementem volna, csak hát nem volt rá lehetőség.

Módunkban állt megtekinteni a politikai központot is, amely most Brüsszelben állomásozik. Hatalmas épületek egy hatalmas körforgalom körül. Fél óra múlva ismét kiszálltunk a buszból, immár Brüsszel belvárosában. Itt végre megkezdtük a kis túránkat is. Első látnivalónk maga volt a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház, amely a Treurenberg dombnál, az alsó- és a felsőváros határán helyezkedik el. Mit ne mondjak, gyönyörű és hatalmas:



Kis utcácskákon haladtunk tovább, mind tömve volt üzletekkel. Belgium ugyebár három dologról híres főleg: a csokiról, a sörről és a gófriról. Nos, rengeteg csokiüzlettel, bicskaüzlettel, nívós ruhásüzletekkel voltak tele az utcák. Írnom sem kell, magas árakon mozogtak a dolgok. Az egésznek volt egy bájos hangulata a szép kőépületek és boltok miatt. És akkor még ki sem értünk a térre. Ahol, szerencsénkre, sörfesztivál zajlott éppen. Sátrak sátrak hátán, mindegyikben másmilyen sört lehetett vásárolni: édeset, barnát... Nem nagyon értek a sörökhöz, de a hangulat itt a tetőfokára hágott.

Az alábbi képeken ez a tér látható, valamint a sörsátrak:





Még egy kicsit tovább-kacskaringóztunk a kis utakon, majd elérkezett a végállomás: a Manneken Pis, vagyis a pisilő kisfiú szobra. Lekaptam őt is. :D



Ekkor kaptunk két teljes órányi szabadidőt. Tudtuk már, mi hol van, tudtuk azt is, mire szeretnénk tölteni a szabadidőnket, így útjára engedtek minket Brüsszelben. Ezt úgy képzeljétek el, ahogyan írom: a két tanár és az idegenvezető nélkül, bármilyen felnőtt nélkül kutygolhattunk, megnézhettük azt, amit csak akartunk. Kikötötték, hogy hol és mikor találkozzunk. A busznál természetesen.

Hihetetlenül hangulatos egymagadban sétafikálni Brüsszelben. Végülis a csoport nagyrésze már nagykorú volt, de kikötötték, hogy senki sem mehet egyedül sehová, tehát minimum kettesével sétafikáljunk. Szerintetek hová vezetett első utunk? A szuvenír boltba, jó. Mert ha már eljutsz valahová muszáj szerezned onnan kulcstartót meg hűtőmágnest. De vajon hová vezetett a második utunk? :D Hát, persze, hogy a gófrikhoz! Annyiféle volt, annyira jól néztek ki, hogy meg kellett kóstolni egyet:


Végül egy szobrocska mellett el is fogyasztottuk a vásárolt gófrinkat, amiért 3 eurót fizettünk. De azért finom volt. :)



Egy bicskabolt kirakatát is lefotóztam, bár én sosem voltam a bicskák megszállottja, de ha már Brüsszel, akkor bicskák:



Lassan visszaindultunk a buszhoz a két óra lejártával és felszálltunk "otthonunkba", ami el is indult a macskaköves utakon. Menet közben lekaptunk egy rendőrségi kapitányságot (mert érdekes volt):



Majd elérkeztünk Brüsszel egy másik híres képződményéhez: az Atomiumhoz. Ez az emlékmű a Heysel parkban kapott helyet. Az építmény kilenc gömbből áll és a vas tércentrált köbös fémrácsát jeleníti meg 16 milliárdszoros nagyításban. Állítólag a nagyítás mértéke olyan, mintha egy porszemet a Föld nagyságára nagyítanánk ki. Képzeljetek el egy ekkora méretet. :D Hihetetlen. Az Atomiumnál kiszállhattunk ismét és fotózkodhattunk:




Ismét buszra szálltunk, amiből sikerült lekapni a stadiont is kívülről:


Az első nap fáradságai után, szombat este megérkeztünk a tranzit szállásra, Franciaországban. Egy Forma 1-es tranzit szálláson éjszakáztunk, ami nekem nem jelentett sok mindent, talán annyit, hogy végre ágyban feküdhetek és nem kell derékszögben aludnom. Maga volt a mennyország. Addig, míg ki nem derült, hogy másnap négykor már kelnünk kell, különben itt hagy minket a komp, amellyel áthajózunk Nagy-Britanniába.

Azt hiszem, bulinak számít, ha egy csomó kölyök beszabadul egy tranzit szállásra, egy ideig el is voltunk, de aztán mindenkin kiütközött a fáradság, úgyhogy szépen sorban kidőltünk, hisz másnap várt ránk Canterbury és London. :)

Folytatom... Folytassam? :)

Szerinted?

1 megjegyzés: