"Svante a számítógépnél ül, és az arcát dörzsöli. Néhányan elolvasták a tervezett könyvünk nagyjából elkészült kéziratát, és most értékeljük ki az eredményt. Gretához fordul.
- Szóval, többen nehezményezik, hogy a negyvenegyedik fejezet körül valahogy súlyosabbá válik a szöveg, sokkal könnyedebbnek tartják, amikor te és Beata is szerepeltek benne. Betűzhetnénk ide valamit?
- Mégis mit? - kérdezi Greta, aki épp vágóhídon készült képeket válogat. Reméli, hogy belekerülhet egy készülő könyvbe, amely arról a vitáról szól, hogy állatok milliárdjai élik futószalagon rövid életüket, mert mi, emberek fenntartjuk magunknak a jogot, hogy iparosítsuk magát az életet.
- Hát, írhatunk inkább rólatok valamit?
- Nem - hangzik a válasz. - Mert akkor mindenféle személyes dolog is belekerül. Például anya kiégettsége, és mindenféle, amit az emberek imádnak olvasni a hírességekről. Ez a könyv a klímaváltozásról szól, és unalmasnak kell lennie. Ki kell bírniuk." (részlet az Ég a házunk című könyvből)
Emlékszem, mikor ezt a csöpp fejezetet olvastam, rögtön tudtam, hogy ki kell ragadnom, hogy az értékelésem bevezetéseként fel kell majd tüntetnem. Mert már az elején érdemes leszögezni valamit. Ez a könyv azért íródott, hogy igenis figyelembe vegyünk egy égetően fontos problémát, ami felett valamiért elsiklunk. Az életben maradást.
Nem tudom, hogy pontosan mikor, de pár éve - lehet csak egy, lehet, hogy csak fél - megakadt a szemem a neten egy TED-videón, amelyben egy nagyon fiatal lány a globális felmelegedésről beszélt. Mély érzelmek és végtelen elköteleződés bújt meg a szavaiban, elmondta, hogy változásokra van szükség, méghozzá felsőbb hatalmaktól, megszorításokra, új szabályokra, hogy csökkentsük végre a termelést, kibocsátást...
Akkor hatással volt rám, bár semmit sem tudtam még sem Greta Thunberg, sem a családja "keresztes hadjáratáról", a globális felmelegedés kérdéséről se tudtam sokat, csak annyit, hogy nagyon rosszul állunk.
Aztán pár hónapja elkezdte felkapni a jelenséget a média. Gretával találkoztam a Facebookon, a hírekben, cikkekben, könyvekről és előadások képeiről nézett vissza rám. Rádióban beszéltek róla, írtak róla, hozzászólásokban jött az emberek tömeges balgasága, amit ők véleménynyilvánításnak neveznek.
Amikor láttam, hogy könyv fog megjelenni az úgynevezett "Greta-jelenségről", úgy döntöttem, többet szeretnék megtudni erről a lányról, a családjáról, és legfőképp azt szeretném részletesebben átlátni, amit üzenni szeretne az emberiségnek.
A regény mindkettőt megadja az olvasónak. Megismerhetjük Svante családját, mindent az anya szemszögéből, de süt a lapokról, hogy a család minden tagja részt vett a könyv megalkotásában. Megtudjuk milyen is két "problémás" kislánnyal élni, természetesen csak idézőjelben, ugyanis Greta és Beata nem a szó szoros értelmében problémásak.
Csak nem azon hétköznapi gyerekek sorát erősítik, akik szeretnek iskolába járni, tanulni, fiúkról csevegnek, semmirekellő témákról tárgyalnak... Nem. Greta aspergeres, Beata figyelemzavaros, de emellett más zavarok is jelen vannak a család életében. Az ilyen gyermekek hatalmas türelmet, szeretetet, kitartást, megértést igényelnek és Greta szülei a könyv szerint valóban eleget is tesznek ezeknek.
Greta egy nap ráeszmél, hogy azonnal tennünk kell valamit, ha a mai fiatalok valamilyen pozitív jövőképet szeretnének elképzelni maguknak. Lépnünk kell! Greta azóta számos előadást ad, a világ vezető politikusaihoz beszél, hozzánk beszél...
A könyv sorra veszi Greta és a családja életét (hogyan derültek ki a viselkedészavarok, hogyan kezdték el kivívni a lányok a maguk akaratát és céljait), majd érkeznek a brutális tények rólunk. A fogyasztásainkról, az életmódunk végtelen élményhajhászásáról, a színtiszta adatokról, amiket sokan figyelmen kívül hagynak, mert az kipukkasztaná a kis biztonságos buborékjukat.
Ijesztő belegondolni. Nem fogok hazudni. Egy kisember teszi a mindennapjait, a szó szoros értelmében csak egy hangya az életben. Meggyőzzük magunkat, hogy ha mi teszünk valamit, az úgysem elég... És ha mindenki ezt gondolja, akkor nem fog történni semmi sem.
Ezzel szemben pedig látom a Greta előadásai alatt elhelyezkedő hozzászólásokat. Mind magyar, mind világszinten... "Az iskolában lenne a helye, menjen vissza tanulni!" "Csak egy báb, amivel pénzt keresnek." "Kihasználják." "Menj haza, ahonnan jöttél, ne te mondd meg, hogyan éljek!"
És kezdem úgy gondolni, az emberiség valóban pusztulásra ítéltetett. Greta üzenetével semmi baj nincsen, igaza van, fel kell hívni az emberek, a vezetők figyelmét arra, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a végletekig költekezünk, fogyasztunk, termelünk, nincs vége az emberi önzésnek, öncentrikusságnak, egónak, mohóságnak... És ha nem veszünk vissza egy kicsit, nagyon hamar komoly problémákkal kell szembenéznünk. Ha nem is gyökeres apokalipszisre kell gondolnunk, hanem fajok kipusztulására, víz vagy levegő hiányra... még így is ijesztő a lehetséges végtermék. Mi pedig nem teszünk semmit.
Nem. Egyáltalán nem azzal kéne foglalkozni, ki ossza ezt az üzenetet világszerte. Hogy gyerek-e, vagy sem? Aspergeres, vagy sem? Irányítják, vagy sem? Miért számít? Az üzenete a fontos, nem a forrása. Csakhogy az üzenet nem jut el az átlagember elméjébe, nem marad meg, csak a felszínes mutogatás marad.
A könyvből befolyó minden pénzt alapítványok kapják, mellesleg. Greta és Beata kérésére. Én csak reménykedni tudok abban, hogy minél több embert érdekel a saját jövője. De ha magát a jövő veszélyének üzenetét se vagyunk képesek felfogni, akkor hova lesz a remény?
Köszönöm szépen a könyv élményét a Corvina Kiadónak!
Nem tudom, hogy pontosan mikor, de pár éve - lehet csak egy, lehet, hogy csak fél - megakadt a szemem a neten egy TED-videón, amelyben egy nagyon fiatal lány a globális felmelegedésről beszélt. Mély érzelmek és végtelen elköteleződés bújt meg a szavaiban, elmondta, hogy változásokra van szükség, méghozzá felsőbb hatalmaktól, megszorításokra, új szabályokra, hogy csökkentsük végre a termelést, kibocsátást...
Akkor hatással volt rám, bár semmit sem tudtam még sem Greta Thunberg, sem a családja "keresztes hadjáratáról", a globális felmelegedés kérdéséről se tudtam sokat, csak annyit, hogy nagyon rosszul állunk.
Aztán pár hónapja elkezdte felkapni a jelenséget a média. Gretával találkoztam a Facebookon, a hírekben, cikkekben, könyvekről és előadások képeiről nézett vissza rám. Rádióban beszéltek róla, írtak róla, hozzászólásokban jött az emberek tömeges balgasága, amit ők véleménynyilvánításnak neveznek.
Amikor láttam, hogy könyv fog megjelenni az úgynevezett "Greta-jelenségről", úgy döntöttem, többet szeretnék megtudni erről a lányról, a családjáról, és legfőképp azt szeretném részletesebben átlátni, amit üzenni szeretne az emberiségnek.
A regény mindkettőt megadja az olvasónak. Megismerhetjük Svante családját, mindent az anya szemszögéből, de süt a lapokról, hogy a család minden tagja részt vett a könyv megalkotásában. Megtudjuk milyen is két "problémás" kislánnyal élni, természetesen csak idézőjelben, ugyanis Greta és Beata nem a szó szoros értelmében problémásak.
Csak nem azon hétköznapi gyerekek sorát erősítik, akik szeretnek iskolába járni, tanulni, fiúkról csevegnek, semmirekellő témákról tárgyalnak... Nem. Greta aspergeres, Beata figyelemzavaros, de emellett más zavarok is jelen vannak a család életében. Az ilyen gyermekek hatalmas türelmet, szeretetet, kitartást, megértést igényelnek és Greta szülei a könyv szerint valóban eleget is tesznek ezeknek.
Greta egy nap ráeszmél, hogy azonnal tennünk kell valamit, ha a mai fiatalok valamilyen pozitív jövőképet szeretnének elképzelni maguknak. Lépnünk kell! Greta azóta számos előadást ad, a világ vezető politikusaihoz beszél, hozzánk beszél...
A könyv sorra veszi Greta és a családja életét (hogyan derültek ki a viselkedészavarok, hogyan kezdték el kivívni a lányok a maguk akaratát és céljait), majd érkeznek a brutális tények rólunk. A fogyasztásainkról, az életmódunk végtelen élményhajhászásáról, a színtiszta adatokról, amiket sokan figyelmen kívül hagynak, mert az kipukkasztaná a kis biztonságos buborékjukat.
Ijesztő belegondolni. Nem fogok hazudni. Egy kisember teszi a mindennapjait, a szó szoros értelmében csak egy hangya az életben. Meggyőzzük magunkat, hogy ha mi teszünk valamit, az úgysem elég... És ha mindenki ezt gondolja, akkor nem fog történni semmi sem.
Ezzel szemben pedig látom a Greta előadásai alatt elhelyezkedő hozzászólásokat. Mind magyar, mind világszinten... "Az iskolában lenne a helye, menjen vissza tanulni!" "Csak egy báb, amivel pénzt keresnek." "Kihasználják." "Menj haza, ahonnan jöttél, ne te mondd meg, hogyan éljek!"
És kezdem úgy gondolni, az emberiség valóban pusztulásra ítéltetett. Greta üzenetével semmi baj nincsen, igaza van, fel kell hívni az emberek, a vezetők figyelmét arra, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a végletekig költekezünk, fogyasztunk, termelünk, nincs vége az emberi önzésnek, öncentrikusságnak, egónak, mohóságnak... És ha nem veszünk vissza egy kicsit, nagyon hamar komoly problémákkal kell szembenéznünk. Ha nem is gyökeres apokalipszisre kell gondolnunk, hanem fajok kipusztulására, víz vagy levegő hiányra... még így is ijesztő a lehetséges végtermék. Mi pedig nem teszünk semmit.
Nem. Egyáltalán nem azzal kéne foglalkozni, ki ossza ezt az üzenetet világszerte. Hogy gyerek-e, vagy sem? Aspergeres, vagy sem? Irányítják, vagy sem? Miért számít? Az üzenete a fontos, nem a forrása. Csakhogy az üzenet nem jut el az átlagember elméjébe, nem marad meg, csak a felszínes mutogatás marad.
A könyvből befolyó minden pénzt alapítványok kapják, mellesleg. Greta és Beata kérésére. Én csak reménykedni tudok abban, hogy minél több embert érdekel a saját jövője. De ha magát a jövő veszélyének üzenetét se vagyunk képesek felfogni, akkor hova lesz a remény?
Köszönöm szépen a könyv élményét a Corvina Kiadónak!
Greta Thunberg, Svante Thunberg,
Beata Thunberg, Malena Thunberg: Ég a házunk
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2019
|
Kiadó: Corvina
Kiadó
|
Oldalszám: 288
|
Eredeti cím: Ons Huis Staat In Brand
|
Műfaj: önéletrajz
|
0 comments:
Megjegyzés küldése