Mostanában számos olyan filmet, sorozatot nézek, amik középpontjában híres sorozatgyilkosok vannak. Nemrég néztem meg a Ted Bundy esetét feldolgozó Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című filmet, majd pár nap alatt végigpörgettem a Mindhunter című sorozat első két évadját, amely azt dolgozza fel, hogyan is kezdte el az FBI profilozni a sorozatgyilkosokat.
Ted Bundy kivégzésének napján az emberek ünnepeltek a börtön előtt. Őt számos más sorozatgyilkos előzte meg, majd követte a halálsoron.
Általában véve is szeretem tágítani a perspektívám skáláját, minél többet megtudni az élet dolgairól és olyan területeiről, amelyek nem épp tankönyvekbe valók.
Emellett valóban egyfajta szürreális érdeklődést mutatok a gyilkosok lélektana, pszichológiája iránt. A börtönök, a bűnügy, a különböző államok igazságszolgáltatási rendszerei, az ügyvédek és bírók munkája iránt. Mind a védelem, mind a védés oldala érdekel és foglalkoztat. Figyelembe véve a tényt, hogy a jogi egyetemen kezdtem meg a tanulmányaimat ez nem is olyan nagy baj.
Ám nemcsak a jogi oldal, hanem a pszichológiai oldal is nagyon érdekel. Hogyan lesz valakiből gyilkos, illetve sorozatgyilkos? Mi zajlik le bennük, mit miért tesznek, mi mit vált ki az életükben?
A börtön kérdésköre sem elhanyagolható. Évekkel ezelőtt részt vettem egy egyetemi előadáson, amely a börtönéletről szólt. Akkor meglepett és részben sokkolt. Mit tesz a börtön az emberekkel? Mi a helyzet azokkal, akik ártatlanul kerültek be? Még egy lépcsőfokkal feljebb járunk most: a halálsoron. Ami egy egészen más világ. A halál váróterme...
Linda Polman arra adta a fejét, hogy felfedje, milyen is Texas államban a halálsor, kik jutnak oda, hogyan, ott milyen lehetőségeik vannak nekik, illetve hozzátartozóiknak. Mit is jelent a halálsoron élni? Mit is rejt a halálsor és a kivégzés morális és erkölcsi kérdésköre?
A téma nagyon erős, nagyon mély és megrázó. Nagyon nehéz lehet objektíven hozzáállni mind írói, mind olvasói szemszögből. A halálsor angyalai fülszövege azt hirdeti, a dokumentumkönyv a halálsoron élők hozzátartozóira, feleségeikre, lányaikra, anyáikra összpontosít. Ez kezdetben így is volt. Megismerhettük azokat a nőket, akik egy nap úgy döntöttek, levelet írnak egy halálraítéltnek. Természetesen Polman sokszor megváltoztatta a neveket, adatokat, bűncselekményeket, hogy senki se legyen felismerhető a kutatási anyagából.
Nagyon érdekes és hajmeresztő volt ezekről a nőkről olvasni. Hogy képesek voltak egy idő után mindent - még a családjukat is - félredobva mindenüket egy halálraítéltnek adni. Nagyon érdekes pszichológiai okai lehetnek egy ilyen szürreális kapcsolatnak.
Ám emellett még számos más téma megbújt a könyvben. Közel sem csak a halálraítéltek angyalairól szól a könyv. Megismerhetjük a halálsor és a halálbüntetés intézményét, annak történelmét. Hogy az akasztást felcserélte a villamosszék, azt pedig később az injekció általi halál. És hogy mennyire nem működött/működik tökéletesen egyik sem...
Megismerhettük a börtönök kegyetlen világát, az ártatlanul ülők statisztikáit, a pocsék ügyvédek mulasztásainak halálos következményeit, egyedi eseteket, a média és a világ hozzáállását a témához, érdekes tényeket és egyéni emberi sorsokat. És mindezt objektíven, tényszerűen, mégis átérezhetőek az erős érzelmek, amik átszövik ezt a témát.
Egyébként is többet meg akartam tudni a témáról, és ez sikerült is. Érdekes, bár megterhelő olvasmány, mégis tanulságos. Én magam, az emberi kegyetlenség sok fajtáját és mélységét látva mindig úgy gondoltam, megértem azokat az országokat és államokat, ahol létezik halálbüntetés. De a könyv elolvasása után, mivel már tudom, hogy a folyamat közel sem megy olyan zökkenőmentesen, úgy gondolom, lehet, hogy mégsem ez a legjobb megoldás, még a legradikálisabb esetekben sem. Az mindazonáltal biztos, hogy ez egy nagyon erkölcsi és emberiességi kérdés, amire talán a világon a legnehezebb választ adni.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
A téma nagyon erős, nagyon mély és megrázó. Nagyon nehéz lehet objektíven hozzáállni mind írói, mind olvasói szemszögből. A halálsor angyalai fülszövege azt hirdeti, a dokumentumkönyv a halálsoron élők hozzátartozóira, feleségeikre, lányaikra, anyáikra összpontosít. Ez kezdetben így is volt. Megismerhettük azokat a nőket, akik egy nap úgy döntöttek, levelet írnak egy halálraítéltnek. Természetesen Polman sokszor megváltoztatta a neveket, adatokat, bűncselekményeket, hogy senki se legyen felismerhető a kutatási anyagából.
Nagyon érdekes és hajmeresztő volt ezekről a nőkről olvasni. Hogy képesek voltak egy idő után mindent - még a családjukat is - félredobva mindenüket egy halálraítéltnek adni. Nagyon érdekes pszichológiai okai lehetnek egy ilyen szürreális kapcsolatnak.
Ám emellett még számos más téma megbújt a könyvben. Közel sem csak a halálraítéltek angyalairól szól a könyv. Megismerhetjük a halálsor és a halálbüntetés intézményét, annak történelmét. Hogy az akasztást felcserélte a villamosszék, azt pedig később az injekció általi halál. És hogy mennyire nem működött/működik tökéletesen egyik sem...
Megismerhettük a börtönök kegyetlen világát, az ártatlanul ülők statisztikáit, a pocsék ügyvédek mulasztásainak halálos következményeit, egyedi eseteket, a média és a világ hozzáállását a témához, érdekes tényeket és egyéni emberi sorsokat. És mindezt objektíven, tényszerűen, mégis átérezhetőek az erős érzelmek, amik átszövik ezt a témát.
Egyébként is többet meg akartam tudni a témáról, és ez sikerült is. Érdekes, bár megterhelő olvasmány, mégis tanulságos. Én magam, az emberi kegyetlenség sok fajtáját és mélységét látva mindig úgy gondoltam, megértem azokat az országokat és államokat, ahol létezik halálbüntetés. De a könyv elolvasása után, mivel már tudom, hogy a folyamat közel sem megy olyan zökkenőmentesen, úgy gondolom, lehet, hogy mégsem ez a legjobb megoldás, még a legradikálisabb esetekben sem. Az mindazonáltal biztos, hogy ez egy nagyon erkölcsi és emberiességi kérdés, amire talán a világon a legnehezebb választ adni.
Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!
Linda Polman: A halálsor angyalai
|
Értékelésem: Kedvenc
|
Borító: 5/5
|
Kedvenc szereplő: -
|
Megjelent: 2015
|
Kiadó: Athenaeum
Kiadó
|
Oldalszám: 302
|
Eredeti cím: Death Row Dollies
|
Műfaj: dokumentumkönyv
|
0 comments:
Megjegyzés küldése