Borsa Brown: A maffia ölelésében

Feltétlenül folytattam A maffia ágyában sorozatot is, főleg a kíváncsiság vett erre rá, hogy vajon merre kacskaringózhatunk el történetileg három kötetben. Csúnya párhuzam, de Az Arab sorozatot alapul véve sok mindent meg tudtam előre jósolni A maffia ölelésében eseményeit illetően, holott jól tudom, hogy A maffia ágyában sorozat előbb íródott, mint Az Arab.

A sorozatok tekintetében a második kötet elolvasása után főleg a karakterfejlődést vizsgálom valamint hogy tud-e a sorozat újat mutatni, észrevehető-e a történeti fejlődés.

Már most előre megmondom, hogy igyekszem kivonni magam mindennemű összehasonlítgatás alól, pedig nagyon egyszerű lenne összevetni egyes motívumaiban Az Arab és A maffia ágyában sorozatokat. Mind tudjátok, hogy Az Arab valamilyen szinten igenis megérintett engem (inkább Az Arab szeretője), ezért is éreztem magam késznek arra, hogy A maffia ágyában sorozatot is kiolvassam. Kíváncsi voltam az írónő első trilógiájára, számítottam is rá, hogy nem lesz annyira kidolgozott, mint Az Arab, de a bővített kiadás miatt ez fel sem tűnt.

Tudjátok jól, hogy nem vagyok híve ennek a műfajnak, még mindig. És nem azért olvasok párat, mert mazochista vagyok. Általában azért, mert olyasvalaki ajánlja, akinek a véleményére adok, vagy a kíváncsiság vezérel a nagy siker és elismerés miatt. És igenis egyes momentumaiban időnként tetszenek ezek a regények, de csak akkor, ha meg tudnak érinteni, mint Az Arab szeretője.

Na de térjünk is vissza A maffia ölelésében kötethez!

Suzanne az első kötetben is kihívás-jellegű személyiség volt számomra. Egy nagyszájú, tipikusan felszínes nő, aki egy olyan világba csöppent bele, amibe nyakig belegabalyodott és ahelyett, hogy a kiutat keresné, inkább nagyszájúan még jobban beleártja magát aztán pedig sír. Sok-sok helyzetben a fejemet fogtam, amikor Suzanne-nek okosnak kellett volna lennie, egy kis fondorlattal olyan könnyen megúszhatott volna egyes szituációkat, de persze nem gondolkozott kettőnél tovább, csak a saját igazát fújta, aminek mindig az volt a vége, hogy elverték vagy megalázták.

Habár azokat a nőket sosem értettem, akik az olyan férfiakhoz vonzódnak, akik megszégyenítik őket. Érthetetlen.

A második kötet főleg egy olyan szituációra épült, amitől már a hajamat téptem. Suzanne végig arra vágyott, hogy szabad lehessen, majd megkapja tálcán a lehetőséget erre... Á, dehogy! Mégis ugorjunk vissza ugyanabba a csapdába, de ezúttal ássuk is magunkat mélyebbre és fulladjunk meg! Miért is ne? Úgyhogy Suzanne ahelyett, hogy hétköznapi és biztonságos életet kezd, visszamegy a maffia bugyraiba. Amint ezt elfogadtam és megértettem, hogy "Oké, szereti, azért." egy kicsit megnyugodtam és alkalmazkodtam ehhez. Ekkor Suzanne karaktere egy kicsit kezdett átalakulni. És ezt az átalakulást vártam eddig. Végre érezhetővé vált a talpraesettsége, a túlélő beállítottsága, a fondorlatossága, ami eddig is elengedhetetlen lett volna.

Massimo. Az ő karakterében még inkább érzékeltem a karakterfejlődést. Végre nem (mindig) gyerekként toporzékolt, amikor valami nem úgy történt, ahogyan ő akarta, hanem igyekezett megváltozni azért a nőért, akit szeret. Ez már pozitívum volt számomra. A két főszereplő tehát lépett párat a létrán, ami mindenképpen emelt a sorozat iránti érzelmeiben.

Történet szempontjából viszont egy kicsit többet vártam, második kötet lévén, nemcsak a szerelmi szál és macska-egér játék alakulását. Maffia! Az írónő kezében van a maffia témája, ami egy végtelenül érdekes és izgalmas téma és arra vágyom, hogy a harmadik kötetben használja is ki, ahogyan Az Arab sorozatában a kulturális különbségeket az arabok és a magyarok között. Valahogy azt vártam, hogy Massimo apja jobban beleártja magát a párocska életébe, esetleg elrabolja Suzanne-t vagy egy másik család rabolja el Suzanne-t, hogy sakkban tartsa Massimot... Ilyesfajta fordulatokra vártam, de nem érkeztek el, a második kötet inkább a két főszereplő egymásra találására törekedett, amin nem tudom miért lepődök meg, lévén egy romantikus trilógiáról van szó... De én bízom abban, hogy a befejező és harmadik kötetben előtérbe kerül a maffia és annak minden bugyra, mert eddig még csak a felszínét súroltuk.

Én nem adom fel.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Borsa Brown: A maffia ölelésében

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: A maffia ágyában 1.) A maffia ágyában 2.) A maffia ölelésében 3.) A maffia szívében #A maffia gyermekei

Megjelent: 2016

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 502

Eredeti cím: -

Műfaj: erotikus, krimi, romantikus