Saroo Brierley: Oroszlán

Az egyéni sorsokat ábrázoló igaz történetek mindig is a gyengéim voltak. Mert annyira kézzelfoghatóak, annyira igazak, ettől sokkal valósabb érzelmeket képesek átadni.

Már hetekkel ezelőtt felfigyeltem a Lion című műre, elsősorban azért, mert több Oscar-díjra is jelölték a filmet, jó szokásomhoz híven pedig szemmel tartom az Oscar-jelölt műveket. Amikor megtudtam, hogy a Lion, azaz Oroszlán című film regény alapján íródott, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom a könyvet, holott csak nagyvonalakban tudtam, hogy miről szól.

Így került a kezem ügyébe előbb a könyv, mint a film, az Athenaeum Kiadó jóvoltából és habár már napokkal ezelőtt ki is olvastam a regényt, az értékeléssel várni akartam egészen addig, míg a filmet is megnézem, hogy teljes legyen a kép és... te Szent Isten!

A regény írója maga Saroo Brierley, aki Indiában született egy igen szegény családba, több testvérrel és édesanyjával napról-napra éltek, apja elhagyta őket és másik családot alapított. Édesanyja munkája a kőhordásban merült ki, de Saroo testvérei is kivették a részüket ilyen-olyan munkákkal. Egy nap Saroo elkísérte bátyját, Guddut, hogy segíthessen neki egy munkával kapcsolatban és ezen a napon változott meg Saroo élete és kezdődött meg utazása az ismeretlenbe. Saroo egyedül találta magát egy vonaton, a bátyja sehol, a vonat pedig csak zakatolt és nem állt meg.

A filmbeli kicsi Saroo

Az ötéves kisfiú India egyik legveszélyesebb városában, Kalkuttában kötött ki, de vajon egy ilyen kicsi gyermek hogyan tudna segítséget kérni és kitől India zsúfolt és veszedelmes utcáin? A sok megpróbáltatás, menekülés, napról-napra való túlélés után Saroo egy nevelőintézetbe került, végül pedig sikeresen örökbe fogadja egy ausztráliai pár. Az évek azonban teltek, Saroo felnőtt és valami egyre csak húzta otthona felé, de hol kezdhette volna a keresést? India hatalmas, fogalma sem volt, mi a szülőhelye neve, vagy hol helyezkedik el. A Google Earth segítségével éveket töltött a kutatással, hogy végre megtalálhassa egykori otthonát és ismét láthassa édesanyját és testvéreit, ebbe kapcsolatai romlottak bele, mégsem hagyott fel a kutatással, mert tudatni akarta családjával, hogy él és jól van.

Ez egy végtelenül megindító és megható történet, ami egy pici fiúval kezdődött, egy egészen más földrészen, Indiában, ami oly távol van tőlünk és oly felfoghatatlan, milyen is lehet ott az élet. Megpróbáltatások hosszú során kellett keresztülmennie egy ötéves kisfiúnak, mert elveszett otthonról és azt sem tudta, merre tart, mégis mindez egy élhetőbb életbe sodorta őt, véletlenek sorozata után, és rengeteg szerencsével egy szerető házaspárnál kötött ki, mégsem tudta sosem elfelejteni valódi otthonát és családját.

A regényben Saroo az emlékeit eleveníti fel a koszos indiai utcákról, a nevelőintézetről és végül Ausztráliába költözéséről és a kutatásról. A gyermeki emlékekkel kezdődően és az évekig tartó kutatással bezáróan. Hihetetlen, hogy mennyi szerencsétlenség történhetett volna, hogy milyen egyszerűen véget érhetett volna élete India utcáin, a véletlenek folytán mégis olyan jövője lett, melyet régen álmodni sem tudott volna. Kétségtelen, hogy a helyében nagyon sokan választották volna azt az utat, amit ő is választott: a kutatást. Hiába a biztonság és a jólét, hiába a boldogság. A tudat, hogy az igazi családja elveszettnek, talán holtnak hiszi 25 év után... Ez olyasfajta tudat, mellyel nehéz együttélni, szinte lehetetlen.

A mai nap folyamán a filmet is megnéztem, mert teljes élményt akartam Saroo élettörténetéről. Azt kell hogy mondjam, általában nem szívlelem a filmadaptációkat és nem csupán amiatt a klisés megjegyzés miatt, miszerint "A könyv mindig jobb.", nem erről van szó, hanem arról, hogy a legtöbb pocsék. Mert amit már könyvben megírtak, azt lapokra szánták, nem filmvászonra, ezért nagyon ritkán nézem meg egy-egy regény filmváltozatát, de Oscar-díj jelöltként ezúttal kivételt kellett tennem. És milyen jól tettem.

Mert az Oroszlán című film egy csodálatos mű lett. (És most erősen elgondolkodtam, hogy ennek adnám-e az Oscart vagy A fegyvertelen katonának, aminek eddig adtam volna.) Így, hogy a regénynek hála már tisztában voltam Saroo sorsával, a film még megindítóbb és valóságosabb volt számomra. Szerintem nem is lett volna rám ilyen hatással, ha előtte nem olvasom el a könyvet. Tökéletes jelenetek a könyvből, lélekbemarkoló zene, csodás színészi játék (és most nem csak Nicole Kidmanről beszélek, hanem a pici Saroo-ról, a világ legédesebb indiai kisfiúját találták meg a filmhez). Én nem arról vagyok híres, hogy sírok filmeken, de a regény soraival még frissen a fejemben nézni, amint mindez megelevenedik a vásznon és még kézzelfoghatóbbá teszi Saroo történetét... Jó, oké, zokogtam.

Habár Saroo története néhol egyenesen szomorú, kegyetlen és kétségbeejtő, néhol mégis csodálatos, főleg a végcél elérése, amint visszatért otthonába édesanyjához és immár két szerető családot mondhat magáénak.

A regény csodálatos, a film egyenesen remekmű és hogy miért is Oroszlán a történet címe? Olvassátok el a könyvet vagy nézzétek meg a filmet vagy az lenne a legjobb, ha mindkettőt megtennétek és kiderül. :)

Az igazi Saroo és édesanyja

Köszönöm szépen a könyv élményét az Athenaeum Kiadónak!

Saroo Brierley: Oroszlán

Értékelésem: Katarzis

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Saroo

Megjelent: 2017

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 288

Eredeti cím: Lion

Műfaj: életrajz