Egy városkában egy nő rátalál egy földből kiálló fémdarabra.
A fémdarab egyre inkább vonzza, ezért ásásba kezd, amely egy olyan
természetfeletti láncreakciót indít el, amelynek egy egész város látja kárát.
Ó, jaj nekem… Nem mondanám, hogy ez volt a kedvenc King könyvem, valahol a közepes alsó határát kapirgálja? Az alapsztori nagyon creepy
lehetett volna, amolyan alien, skinwalker szinten, de valahogy elveszett az
egészben, mert akkora katyvasz lett, hogy elfelejtettem félni.
A katyvasz oka az is lehetett, hogy egy teljes város
sztoriját akarta átadni, rengeteg emberrel és sorssal, és a sorsok
útvesztőjében sokszor elveszett a tény, hogy mi is áll a háttérben. Ennek okán
gyakran elvesztem a sztoriban.
Az egész egy montázsként volt számomra értelmezhető, voltak
unalmasabb részek, de voltak egészen Kingesen hátborzongató részek, amiktől
felállt a szőr a hátamon – és erre márpedig csakis King képes.
Összességében nagyon örülök, hogy végre letudtam. Ahogy a
kétrészes minisorozatot is inkább csak átpörgettem… Közepes erősségű történet
volt, pár nagyon erős jelenettel, de ennyi.
Stephen King: A rémkoppantók |
Értékelésem: Felejthető |
Borító: 5/4 |
Kedvenc szereplő: - |
Megjelent: 1987 |
Kiadó: Európa Kiadó |
Oldalszám: 954 |
Eredeti cím: The Tommyknockers |
Műfaj: horror, sci-fi, thriller |
