2016 Könyves Kihívása

Egy kis kedvcsináló, nemrég találtam egy könyves kihívást, amely keretein belül egy év alatt minden kategóriából el kell olvasni egyet a felsoroltak közül. A kihívás igazából csak magunknak szól, de nagyon jó ötletnek tartom, ha valaki színesíteni akarja a repertoárját. Ne ragadjunk bele a komfortzónánkba! :)

1. Egy könyv, amire egy mese alapszik

2. Egy könyv, ami elnyerte a National Book Award díját

3. Fiataloknak írt bestseller

4. Egy könyv, amit nem olvastál a suli óta

5. Egy könyv, ami a hazádban játszódik

6. Egy könyv, amit idegen nyelvre fordítottak (és persze amit értesz is)

7. Egy jövőbeli romantikus történet

8. Egy Európában játszódó könyv

9. Egy 150 oldalnál rövidebb könyv

10. A New York Times egyik bestsellere

11. Egy könyv, amit idén filmesítenek meg

12. Egy olyan, amit mindenki ajánl

13. Önfejlesztő, inspiráló könyv

14. Egy könyv, amit egy nap alatt be tudsz fejezni

15. Egy könyv, amit egy híresség írt

16. Egy politikai emlékirat

17. Nálad minimum 100 évvel idősebb könyv

18. Egy 600 oldalnál vastagabb könyv

19. Egy könyv az Oprah's Book Club listáról

20. Egy sci-fi

21. Egy könyv, amit egy családtagod ajánlott

22. Egy képregény

23. 2016-ban megjelenő könyv

24. Egy olyan könyv, aminek a főszereplőjének az a foglalkozása, ami neked

25. Egy könyv, ami nyáron játszódik

26. Egy könyv, illetve annak előzménye

27. Egy könyv, amiben egy rejtélyes gyilkosság is szerepel

28. Egy humorista könyve

29. Egy disztópia

30. Aminek kék a borítója

31. Egy verseskötet

32. Az első könyv, amit meglátsz a könyvesboltban

33. Egy klasszikus 20. századi könyv

34. Egy könyvtári könyv

35. Egy önéletrajz

36. Utazásról szóló könyv

37. Egy könyv, mely egy olyan kultúráról szól, amit még nem ismersz

38. Szatírikus könyv

39. Valami, ami egy szigeten játszódik

40. Bármilyen könyv, ami biztosan örömet okoz neked

Tovább...

Tavi Kata: Táncvarázs

Karácsonyi megszokás. Mindig van egy sorozat, amely a karácsonyhoz kötődik, mert mindig az ünnepek körül jelenik meg az új része. Ilyen volt régen Marie Lu trilógiája és most, mivel az véget ért, Tavi Kata Sulijegyzetek című sorozata vette át a helyét.

Kicsit merengjünk el az előző részekről. Az első résszel kapcsolatban sokaknak voltak fenntartásai, mert akarva-akaratlan is A Szent Johanna Gimire asszociáltunk legtöbben a történetet olvasva. Sajnos, kénytelen vagyok felhozni a párhuzamot. Az első rész végül mégis kivívta az egyediségét, a második rész pedig már egyenesen kedvencemmé vált. Meglepő fordulatként. A harmadik kötet pedig evidens, hogy ismét a polcomon landolt idén is.

Egy sorozat esetében ilyenkor már azt kell megvizsgálni, hogy kialakult-e jellemfejlődés. Három köteten keresztül valamilyen szinten ki kellett alakulnia. Én úgy érzem, hogy a Táncvarázsban érzékelhető a jellemfejlődés. A főszereplő, Lilla, holott sokszor nem úgy döntött, ahogyan én döntöttem volna a helyében - ami nem is baj, hisz különbözik a személyiségünk - mégsem vált ezáltal idegesítővé. Érzékelhetően komolyabbá vált a karaktere az első részhez képest. Krisztián személyisége az által kerülhetett közelebb az olvasókhoz, hogy immár majdnem a fél regényt az ő szemszöge tette ki. A váltott szemszög mindig sokban segít nekem megérteni a szereplők döntéseit, ezért szeretem annyira.

Lilla és Krisztián kapcsolata sem untatott, pozitívum, hogy nem az utolsó pillanatban jön össze a főszereplőpár és még ezek után sem válik unalmassá, hiszen mellettük még felsorakozik a további szereplőgárda.

Az első két kötetben még nagyon nehezen különböztettem meg Lilla barátnőit. Nem is igazán helyeztem rájuk hangsúlyt, nem tudtam őket magam elé képzelni és külön személyiségekként kezelni őket, folyton összekevertem őket. Ez lehet az én hibám is, de lehetséges, hogy az írásmód zavart meg és tényleg nem kaptak elegendő figyelmet az írónőtől sem. Ha az utóbbi történt, akkor ez most a harmadik kötetben megváltozott, ugyanis végre valahára sikerült őket egyenként megismernem és megkedvelnem.

Azonban a fiúgárda sokkal közelebb került hozzám, élükön Márkkal és Ákossal, de őket követi Kristóf is egy hajszálnyival lemaradva. (Tudom, tudom. Krisztián még mindig csak a negyedik marad számomra. Ez van.) Ezt elősegítette az is, hogy végre többet tudtunk meg róluk is, főleg Ákos hátteréről. Egészen másként tekintünk egy karakterre, ha már tudjuk, mit miért csinál, ha megtudjuk, milyen események következtében vált olyanná, amilyen. (Ezt most jól megmondtam.)

Márk. Még mindig hatalmas kérdőjel, az írónő még mindig nem rántotta fel a leplet, még mindig homályban hagy és ez nekem így nem jó. Márk karaktere nekem mindig fejtörést okoz, mindig elgondolkozom azon, hogy mi járhat a fejében, de sosem tudom  meg. Reménykedtem benne, hogy a harmadik kötetben egy kis betekintést azért kaphatunk az ő gondolataiba is, de nem könyörült rajtam az írónő. Nem is tudom megmagyarázni miért, de ő a kedvenc szereplőm, holott alig tudok róla valamit. Mégis úgy érzem, nélküle nem is lenne kerek a történet.

Azt értékelem a Sulijegyzetek sorozatban, hogy teljesen reális. Mindenféle ifjúsági probléma felmerül a regényben: az otthoni gondok, a szülőkkel való ellentétek, az ivás, a felelősségvállalás, a kihívások... Nem csak egy szórakoztató, könnyed tiniregény, a harmadik kötetben egyre mélyebb témákba áshattuk bele magunkat.

Mindezek mellett (vagy mindezek ellenére) azt azért bírálom, hogy a rész végére minden szipi-szupi szuper, hiszen vagy három páros is összejött. Ez a párválasztó ceremónia muszáj? Muszáj mindenkinek rátalálnia a másikra? Túl meseszerű, hogy egy osztályon belül három szerelmes pár is így létrejöjjön.

Mindent összevetve: könnyed kikapcsolódás volt, de valamiért a második kötet maradt a kedvenc. A negyedik regénytől pedig elvárom, hogy Márkról végre lehulljon a lepel, vagy csalódott leszek.

Tavi Kata: Táncvarázs

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Márk

Sorozat: Sulijegyzetek 1.) Nyitótánc 2.) Ballépések 3.) Táncvarázs 4.) Szívkeringő

Megjelent: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 408

Eredeti cím: -

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Tovább...

Sarah Lotz: A Hármak

Tele vagyok ellentétes érzelmekkel a regénnyel kapcsolatban. Előfordul velem időnként, hogy csupán akkor jövök rá, hogy az olvasott könyv nekem igenis tetszik, mikor befejeztem az olvasását. Mert akkor áll össze a történet teljes, kerek egésszé. Így voltam ezzel A Hármak esetében is, amely egyébként egy igen felfújt, alig várt regény, amelynek kiadási jogait már akkor megvette az egyik legismertebb amerikai kiadó, amikor még csak az első harminc oldal kézirata volt készen. Ez már elegendő ahhoz, hogy magasak legyenek az elvárásaink.

Egy roppant mód összetett, rengeteg szálon futó, komplex művel van dolgunk. Nem a megszokott egy-két szálon futó thriller ez, ahol egy-két főhős sorsáért szorítunk. Messze nem erről van szó.

A Hármak különleges hangulatot sugároz, amely már a regény kinézetén is meglátszik, ugyanis nem csak a borító és a hátlap fekete, hanem a lapok élei is, így a könyv egy fekete "dobozzá" olvad össze, ami mindenképpen kitűnik a többi könyv közül. Vonz, kíváncsivá tesz, félelemmel tölt el? A mérete is nagyobb, a tapintása pedig egyenesen kellemes, az a ritka bársonyos fajtából való.

Amint belekezdünk a történetbe, rögtön kiérezhető a borítón visszatükröződő hangulat a sorok között. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy hangulatában igenis hajaz Stephen King stílusára, ami rögtön plusz borzongató kisugárzást kölcsönöz a történetnek, amely in medias res módon rögtön a dolgok közepébe vág magával a Fekete Csütörtökkel.

A mű felépítése: mint már említettem, összetett. Sok szálon fut, többnyire egy harmadik elbeszélő szemszögéből tudjuk meg a szálak eseményeit. Többnyire úgy kell elképzelni, mintha egy dokumentumfilmet néznénk a Discovery Channel-en, vagy ha egy dokumentumkönyvet olvasnánk, ahol összegyűjtenek minden egyes interjúanyagot, cikket, párbeszédet, tényt egy adott témán belül. Így válik a mű teljesen objektívvé és tárgyilagossá. Így válik hihetetlenül hihetővé. A szálak többnyire ismétlődnek, soknak köze van a másikhoz, időnként összeérnek.

Konkrétan ez egy "könyvben a könyv", hiszen A Hármak könyvön belül, míg az első oldalakon megtörténik a katasztrófa, utána rögtön Elspeth (akiről egyébként a regény közepén derült ki számomra, hogy nő) könyvét olvashatjuk, amely a katasztrófáról és az ezzel kapcsolatos konspirációkról szól. A mű végén pedig maga a könyvben lévő könyv írója bukkan fel végre, mondhatni, főszereplőként. Tehát valóban egy összetett műről van szó.

A történet: a világ négy pontján ugyanabban az időpontban négy utasszállító repülőgép lezuhan, rengeteg ember halálához vezet a tragédia, a napot Fekete Csütörtökként nevezik el. Egy repülő Afrikában, egy Japánban, egy Európában, egy pedig Amerikában zuhant le és a hatalmas katasztrófának csupán három túlélője van: három kisgyerek, de a tény, hogy túlélték a katasztrófákat, szinte csodának számít. Hamarosan elindulnak a teóriák és az összeesküvés elméletek, miszerint a négy gépen a bibliai négy lovas érkezett el, ezzel pedig beköszönt a bibliai apokalipszis. Felsejlik a negyedik túlélő kérdése is, vajon lehetséges lenne-e, hogy a negyedik katasztrófát is túlélte egy gyermek? Sokan cáfolják ezen pletykákat, ami viszont tény, hogy a három kicsi túlélő, amint visszakerülnek hétköznapjaikba bár csodagyerekként kezelik őket, különösen viselkednek. Nem e világian? Vajon mi lehet a dolgok hátterében?

Egyes momentumok végtelenül érdekeltek, vegyük példának az Öngyilkos Erdőt, Japánban, ahol az egyik repülőgép lezuhant. Ez egy létező erdő Japánban, ahová évente több mint százan mennek meghalni az emberek, akár a világ több tájairól is. Olyannyira ismert hely ez az öngyilkosok számára, hogy táblákat helyeztek el az erdő bejáratánál, amelyen az áll japánul, hogy keressenek fel segítséget és ne dobják el maguktól az életüket. Évente mennek be az erdőbe önkéntesek, hogy összeszedjék a holttesteket, az erdő bejáratánál elhagyatott autók állnak, az öngyilkosok hátramaradt járművei. Hátborzongató hely lehet. Csupán nemrég tudtam meg a létezéséről, erre rögtön az első regényben szembesültem is vele.

Tipikusan olyan könyv A Hármak, ahol figyelni kell a részletekre. A legapróbb dolgok is összefüggenek egymással, még ha teljesen más szálakról is van szó. Minden mindennel összefügg. Számomra például szükséges volt, hogy egy másik személlyel is átbeszéljem a történetet, amint letettem a könyvet, mert voltak egyes momentumok, amelyek bennem nem ragadtak meg, de benne igen és fordítva is. Így vált kerek egésszé a végkifejlet.

A megoldás: nem fogok lelőni semmilyen poént, de a regény legeslegutolsó oldalán derül ki igazán, hogy mi is folyik a Hármak körül. Egyetlen bekezdés és hirtelen elkezd mozogni az agyad, elkezdesz visszaemlékezni egyes momentumokra és összefüggéseket vonsz az emlékeiddel és az utolsó oldalon olvasható sorokkal. És akkor megfogalmazódik benned egy vélemény. Sajnos, hogy ez a vélemény helyes-e, vagy sem, arra nem kapunk választ.

Mindazonáltal ez egy olyasfajta regény számomra, amelyen még egy hétig minimum rágódtam, miután kiolvastam. Mert egyedi, habár a levegőben hagyja a végkifejletet, igazán nem is derül ki a nagy megoldás, mégis kialakít benned egy álláspontot. Nem kell azonban aggódni, ugyanis már készül a második kötet, valamint filmsorozat is lesz Amerikában, amiből szerintem sokat ki lehetne hozni.

A vélemények megosztóak A Hármakkal kapcsolatban. Egyesek többet vártak, sok a kétkedő vélemény. Szerintem azonban egy igen összetett, komplex és végtelenül érdekes művel van dolgunk. A problémát a dokumentumkönyv-jelleg adhatja, habár szerintem ettől csak még hátborzongatóbban valóságszerű az egész.

Sarah Lotz: A Hármak

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Sorozat: A Hármak 1.) A Hármak 2.) A negyedik nap

Megjelent: 2014

Kiadó: Kulinária Kiadó

Oldalszám: 456

Eredeti cím: The Three

Műfaj: sci-fi, thriller

Tovább...

Kami Garcia: Jelöletlen

A Légió sorozat már az első résszel a szívem egyik csücske lett, több szempont miatt is.

Tetszik, ahogyan Kami Garcia ír, egyszerűen olvastatja magát, nem fecseg feleslegesen az időjárásról vagy a környezetről. Épp annyit ír le, amennyi feltétlenül szükséges, hogy átérezd a szereplőket és elképzelhesd a környezetet. Egyszerűen nem bírod elunni, mert folyton, minden egyes fejezetben, minden egyes oldalon történik valami, nincs olyan bekezdés, amit olvasatlanul lehetne hagyni.

A második momentum, ami miatt kedvencem lett, az a karaktergárda. habár Kennedy ezúttal majdnem elértie az idegesítő-mércémet, de csak majdnem. Csuhás megunhatatlan karakter, Jared és Lucas számomra még mindig egy az egyben Sam és Dean a Supernatural című filmsorozatból. 

Ez a harmadik ok: a sorozat hangulata nagyon hasonlít a Supernatural hangulatára. De nem csak a hangulat hajaz egy kicsit, egyes történetbeli momentumok is nagyon a sorozatra emlékeztetnek: kősó töltény a szellemek ellen, démoncsapda, a megszállt emberek fekete szeme, a szellemek elpusztításának módja... Rengeteg minden, mintha Kami Garcia a filmsorozatból merített volna ötleteket. A második kötet alkalmával maga a történet is kicsit a sorozatra emlékeztetett: a szeretett fiút megszállja a leggonoszabb démon.

Persze, ez lehet zavaró, ha valaki Supernatural-rajongó, de lehet imponáló is. Én ezért is szeretem a Légiót, mert visszahozza azt a bizonyos Supernatural-hangulatot, amely az első két évadban jelen volt és ami annyira hiányzik.

A cselekmény gördülékeny, egy délután alatt kiolvasható a regény, sőt, nem is igazán lehet letenni. Szinte sejtettem, hogy ismételten a levegőben hagyjuk a végét, hogy megint várhassak egy évet a harmadik kötetre. Remek. Nem egy világot megrengető regényre kell számítod, ha kézbe veszed, mégis könnyen magával sodor és nagyon kellemes órákat ad. Számomra kedvenc, ha egy kis könnyed démonvadászatra vágyom.

Kami Garcia: Jelöletlen

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jared, Lucas, Csuhás

Sorozat: Légió 1.) Törhetetlen 2.) Jelöletlen

Megjelent: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 365

Eredeti cím: Unmarked

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Tovább...

Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Angela Marsons legelső regénye, mégis hihetetlenül berobbant a köztudatba, és hatalmas sikert ért el vele.

A regény borítója már önmagában előrejelzi azt a borongós stílust, amely végigkíséri a regényt, megbújik a sorok között, de mégsem hasonlítanám a svéd krimikhez, annál azért könnyedebb.

Főszereplőnk Kim Stone, az Elfojtott sikoly pedig csupán első kötete annak a sorozatnak, amelyben ez a bizonyos detektívnő mindig újabb és újabb ügyekbe feledkezik bele. A főhősnő karaktere miatt mindenképpen pluszpont jár az írónőnek. Valamiért mindig azok a nyomozói karakterek jöttek be nekem, akik fittyet hánynak a szabályokra és csak az a fontos, hogy megtalálják a gyilkost. Kim Stone pontosan ilyen. Nehezen megközelíthető, nem szereti a társaságot, összességben véve az embereket sem. Visszahúzódó, mégis éles látó. A legjobban kifejezve: Az egyszerűség és az igazság híve, arrogáns és egyenes.

Köréje gyűlik kis csapata, elsősorban Bryant, aki egyfajta szárnysegédként funkcionál, aki a Kim egyik vállán ülő kisangyal szerepét tölti be többnyire, mikor a főhősnő valami őrültségre akar vetemedni. A főnökük szavaival élve: "Ha valami nem megy szép szóval... akkor csinálja inkább Bryant." - Azt hiszem, így állt a regényben, de fejből idéztem, ezért lehet nem pontos.

Kim és Bryant karakterei együtt erősek igazán. A szellemes párbeszédeik egészen szórakoztattak. A regény összességében elbüszkélkedhet azzal, hogy az írónő igyekezett humort is vinni bele, habár néhol erőltetettre sikerült és inkább szájhúzással reagáltam le, mint mosollyal. De többnyire mégis inkább megmosolyogtatott.

A csapat tagja még Stacie is, aki minden egyes alkalommal mikor feltűnt, a Mentalista című tévésorozat Grace-ére emlékeztetett. Egy az egyben. Valamint Kev is a csapatban dolgozik, aki a leginkább háttérbe szorult.

Magáról a bűnesetről direkt nem írok semmit, mert félek, hogy lelőnék valami poént, a regény fülszövegéből sem derül ki sok minden. Ahhoz képest, hogy első regény, Angela Marsons elég ügyesen keverte a szálakat. Manapság már elég ritka, de sikerült meglepnie a regény végén. Nem is tudom, mikor történt már meg ez. Na, nem mintha nagy kopó lennék, aki mindig rájön a regények nagy csattanóira, csak a sok film és regény után, amiket olvastam és láttam, kialakult már bennem egyfajta megérző képesség, amely akár a klisékre is vonatkozhatna. Zárójel bezárva.

Véleményem szerint, nem kell áradoznom a műről, mert azért nem sokkolt. Egy teljesen átlagos krimi, ami tökéletesen leköt pár órára, talán miután letetted még agyalgatsz is egy kicsit visszafelé, hogy "Ja... Tényleg úgy volt! Akkor észre sem vettem, de már leesett az miért úgy volt, ahogy." Egy vérbeli krimi, remek szereplőkkel, akik igazán élővé teszik a regényt (az egész csapat sokszor a Mentalista sorozat csapatára emlékeztetett).

A karakterek megformáltak, nem csak úgy odacsapottak, mindenkinek megvan a múltja, miértje, érzelmei. Azonban az egész regény gerincoszlopa maga Kim Stone, aki méltán vonulhat be a krimiirodalom detektívsoraiba. Angela Marsons egy csiszolatlan gyémántnak tűnik nekem, aki még pár könyve után, igazán ütős regények sorát fogja ránk zúdítani, Kim Stone-nal az oldalán.

Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Kim Stone, Bryant

Sorozat: Kim Stone 1.) Elfojtott sikoly 2.) Ördögi játszmák

Megjelent: 2015

Kiadó: General Press Kiadó

Oldalszám: 360

Eredeti cím: Silent Scream

Műfaj: krimi, thriller

Tovább...

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Azt a szentséges mindenségit neki!

Az ötödik hullám addig-addig kacsintgatott velem, míg már nem bírtam neki ellenállni. Annyi blogos írt róla fellengzős, imádott és elragadtatott véleményeket, hogy végül rájöttem, meg kell néznem, mi ez a nagy felhajtás, mert ebből én sem maradhatok ki. Amikor pedig megjelent a filmes borító, még inkább biztossá vált, hogy ennek a polcomon a helye.

Egyébként is vágytam már egy igazi, vérbeli sci-fi könyvre, ahol jönnek a földönkívüliek, hatalmas űrhajó visít az égbolton, apokalipszis, majd visszavágás. A jól bevált invázió.

Cassie, az egyik főszereplőnk egy átlagos lány, átlagos vágyakkal és álmokkal, azonban egy nap egy űrhajó tűnik fel az égen és ezek az álmok megvalósulatlanul maradnak. Az emberiség kérdőn állt az érkezésük előtt, ugyanis nem vették fel a kapcsolatot velünk. Csupán az űrhajó siklott felettünk némán és kitartóan. Aztán jöttek a hullámok. Az első hullám volt a villanyoltás, amikor minden elektronikai dolog megállt. A második hullám volt a vízözön, a harmadik a pestis és a negyedik a Némítók. Vajon mi lehet az ötödik hullám?

Cassie túlélőként próbál eleget tenni öccsének tett ígéretének, miszerint meg fogja őt találni, miután egy katonákkal teli buszra feltették a többi gyerekkel együtt. Sammynek azóta se híre, se hamva, Cassie pedig egyedül tengeti napjait az M16-osával, legjobb barátjával. Minden nap a túlélésről szól, míg nem egy titokzatos idegen meg nem menti. De vajon ki ő és mennyire bízhat meg benne?

Ben Parish eközben egy kiképzőtáborban tölti mindennapjait, ahol a földönkívüliekkel vívott csatára készítik fel a társaival együtt. Minden nap ugyanúgy telik a katonaság gyötrelmeivel együtt. Nemsokára azonban különleges dolgokra derül fény. Vajon kiben lehet bízni? És mikor lesz már túl késő?

A regény felépítése különleges. Többnyire Cassie mesél E/1 személyben, majd Ben ugyanígy, időnként pedig E/3 személyre vált a történet, amikor más kerül előtérbe. Ezzel nem is lenne baj, ha lett volna valamilyen jelzés, hogy éppen kit beszéltet meg az író, ugyanis néha nem kapcsoltam rögtön, hogy kinek a gondolataiba is léptem most be.

Cassie - imádom az olyasfajta főhősnőket, akik készek harcolni és nem nyafogják agyon magukat maszlagokkal. Cassie ilyen. A belevaló, kitartó, talpraesett fajtából való. Ezért egészen kellemes a gondolataiba férkőzni.

Ben - a másik főszereplő, a katona, Zombi, akinek szintén felfordult az élete a földönkívüliek érkezése után. Szintén kellemes szereplő.

(Egy gondom van csupán a karakterfelosztással. Cassie és Zombi egymásnak teremtetett. Engem nem érdekel sem Adu, a jégkirálynő, sem Evan - mindkettőre magasról teszek, egyáltalán nem érzem magamhoz közel őket így, hogy nem kukkanthattam bele a fejükbe.)

A történet elején, mikor a jelent nagyban összekavartuk a múlttal és az invázió egyes aspektusaival, kicsit zavart, hogy a múltról kell olvasnom, mikor Cassie valahol élet-halál között van. Hát, kit nem érdekelne ilyenkor jobban a jelen? Azonban az kétségtelen, hogy ezzel is olvastatja magát a regény.

Izgalmas, cselekményes, főleg a kötet második fele. Letehetetlen. /Az én formám, hogy pont a csúcspontnál kellett letennem, hogy rokonokhoz menjek karácsonyi látogatásra./ Fordulatok egymásutánja, remek történetvezetés. Olvastatja magát.

Csak azt a pöpp szirupos szerelmi szálat nem tudtam hová tenni Cassie-nél, de gondolom, ez is hozzátartozik a történethez, nélküle nem lenne kerek. Zombi katonai mindennapjai pedig kicsit ellensúlyozták ezt a szerelmi drámát.

Természetesen, már a polcomon lapul a második kötet, a Végtelen tenger, és csak arra vár, hogy felkapjam és ismét belemerüljek. A filmet pedig biztosan meg fogok nézni, mert ebből briliáns mozifilmet lehet készíteni. Vérbeli sci-fi lesz.

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Zombi, Cassie, Sammy

Sorozat: Az ötödik hullám 1.) Az ötödik hullám 2.) Végtelen tenger 3.) Az utolsó csillag

Megjelent: 2013

Kiadó: Cartaphilus

Oldalszám: 476

Eredeti cím: The 5th Wave

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, posztapokaliptikus, sci-fi

Tovább...

George R. R. Martin: Királyok csatája

Habár elég lassan haladtam a második kötettel, ez nem azért van, mert nem tetszett. Elvégre nem egy vékonyka könyvecskével van dolgunk, tulajdonképpen edzésnek számít tartani a kötetet olvasás közben.

A Királyok csatája A tűz és jég dala sorozat második része, amelyben az események továbbra is folynak tovább a medrükben. A kezdeti egy-két főszál immár ezer darabra hasadt, főhőseink teljesen elszigetelődtek egymástól. Talán ez zavart egy kicsit, emiatt történhetett meg az, hogy ez most döcögősebben ment. Ugyanis mindent megadtam volna azért, hogy nonstop Daenerysről, vagy Havas Jonról, esetleg Tyrionról olvashassak... De előfordult, hogy ahhoz hogy ismét hallhassak egyáltalán valamit a Sárkányok Anyjáról, háromszáz oldalt kellett végignyálaznom.

Daenerysből kimondottan keveset kaptam, pedig az egyik kedvenc szereplőmről van szó. Mint már említettem, hiányoltam, körülbelül ha öt fejezet szólt csak róla, talán annál is kevesebb. Nem elég.

Havas Jon fejezetei is kevesebbre sikerültek most, pedig az Éjjeli Őrség az egyik olyan momentuma a sorozatnak, ami igazán érdekel, mert van benne valami sötét, baljóslatú, mégis védelmező jellegű. (És nem, nem azért olvasom végig az egész könyvsorozatot, hogy esetleg az ötödik kötetből kiderül-e valami a sorozat ötödik évadjának végével kapcsolatban, egyáltalán nem... Jó, lebuktam.)

Tyrionból viszont elegendő mennyiséget kaptam, nála mindig megkapom az aktuális humor-szarkazmus adagomat, amely egészséges színt visz a sorozatba a sok halál, Közeleg a tél..., komorság mellé. Szeretem benne azt, hogy egyszerre körmönfont és jószívű. Egyszerre végtelenül okos, ravasz, mégis sikerült megőriznie hányattatott sorsa ellenére a lelkiismeretét.

Arya és Sansa. Valahogy most ők is jobban érdekeltek, mint az első kötetben. A karakterfejlődés lesz az oka. Míg Arya az első kötetben kislány volt, aki csupán játékból szomjazza a harcot, addig a második kötetben igazi harcossá vált, mert a körülmények megkövetelték a túlélése érdekében. Sansa esetében is ezt érzem, míg az első kötetben nyafka kisasszony volt, addig most megízlelte a világ és a valóság szörnyűségeit ezért ő is harcossá vált, csak a szó másik értelmében. Nem kardokkal harcol, hanem a lelke mélyén lett túlélő, ami harcossá tette.

Robb hiánycikké vált, amit nagyon sajnálok, Catelyn viszont többször is feltűnt, amit szintúgy sajnálok. Nem értem, miért nem rokonszenvezek ezzel a karakterrel. Sam is el lett hanyagolva. Azt hiszem, egy ekkora karakterhalom esetében tényleg nehéz lehet fenntartani az összes szálat, megfelelő mennyiségben. Főleg, hogy a második kötetben egy újabb szál is  felbukkant: Davos és a Vörös hajú asszony, amely momentum ismét emlékeztetett arra, hogy nem egy egyszerű lovagregényt olvasok, hanem mágiával teli fantasyt a javából. Időnként hajlamos vagyok elfelejteni.

Hihetetlenül erős a karakterfejlődés, minden egyes szereplő tekintetében. Ez élővé teszi a történetet. Egy hatalmas világ, mindennek megvan a miértje és a helye, mint már régebben említettem. Csupán úgy érzem, az író időnként túlzásba esik egy-egy szállal kapcsolatban és olyasmit, amit egy-két oldalon le bírna írni, hosszú fejezetekben fejti ki.

Nem így a csatajelenet, amely viszont annyira életszerűvé vált, hogy rögtön a film jelenetei peregtek le a lelki szemeim előtt. Mellékesen mondom: még mindig imádom, hogy a könyv nem tér el a sorozattól. Így még élénkebben él a fantáziámban az összes jelenet. Egy kis szünet, aztán jöhet a harmadik kötet is...

George R. R. Martin: Királyok csatája

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Havas Jon, Tyrion, Daenerys, Arya, Sansa, Bran

Sorozat: A tűz és jég dala 1.) Trónok harca 2.) Királyok csatája 3.) Kardok vihara 4.) Varjak lakomája 5.) Sárkányok tánca

Megjelent: 1998

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 1006

Eredeti cím: A Clash of Kings

Műfaj: fantasy

Tovább...