Nem igazán tudom, hogy mit mondjak. Engem most olyan mértékben meg fognak kövezni, hogy az valami hihetetlen. Úgy érzem, elvesztettem azt a varázst, ami hajtott. Most, amint ránézek a borítóra, megint felcsillan a szemem, gyönyörű, imádom, oda vagyok érte. A történet. *sóhaj* A történet nagyon de nagyon egyedi, nagyon sok helyen bele lehet kötni, sok szempontból lehet támadni, sok szempontból lehet szeretni és olyan szinten megosztja a társaságot a sorozat, amely miatt végül engem is kételyekkel látott el.
Elemezzük kicsit a történetet. Az első részben egy olyan világot ismerhettünk meg, ami koránt sem mindennapi és amely paradoxonokkal van tele. A távoli jövőben vagyunk, már több világháború is pusztította a világot, nem csak kettő és ezáltal minden megváltozott. Amerika megszűnt létezni, ahogy más államok is. Létrejöttek a számozott kasztok, épp mint az Éhezők Viadalában, ami még hihetőnek is hangzik. Az Egyes kaszt a király és a királyné, a királyi udvar, a Kettes kaszt a hírességek és ez így folytatódik egészen a Nyolcasakig, akik legalul helyezkednek el. Főszereplőnőnk America, egy szintén kettősségekkel teli személyiség. Az írónő egy becsületes, igazságos, megbízható lánynak akarja beállítani az olvasók szemében, aki erkölcsös és lelkiismeretes. Ezzel szemben sokakban váltott ki ellenszenvet. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért? Mert igenis vannak megnyilvánulásai. Vannak olyan dolgok, amikkel az írónő félrenyúlt és elrontotta a karaktert. De vajon hogyan is lehet elrontani egy karaktert? Talán akkor, ha túl sokat akarunk elvárni tőle. Ha túl sok minden példaképévé akarjuk tenni őt. Americával kapcsolatban mindezek után egy hisztis liba képe alakult ki, aki két fiú között teniszezik, hol erre, hol arra fordulva.
Akkor most vegyük elő magát a világot és a társadalmat. Ezt a szürreálisan elképzelhetetlen és ellentétekkel teli világot. Ugyan már. A távoli jövőben járunk. Mégis sehol egy szuperszámítógép? Sehol a csúcstechnológia mind a tudományokban, mind a hadseregben? Sehol a modern látszat? Tudom, hogy disztópiáról van szó, de azt szeretném, hogy egy jövőkép legyen annyira reális, amennyire lehetséges. Hol hiszem én azt el, hogy több száz évvel később lesz egy király és egy királyné, akik egy palotában fognak élni katonákkal körülbástyázva és mindenki báli ruhákban fog járni. Annyira szemben áll egymással a jövőkép és az 1800-as évek. Olyan szinten szürreális és elvont ez a gondolat, hogy bele se merek gondolni. Létezne, hogy több száz év múlva az emberiség visszafelé fog fejlődni és ismét visszatérünk oda, ahol a nők alárendeltek voltak és mindenki a társadalmi helyzetét és az etikettet figyelje? Ugyan már. Előbb hiszem el, hogy robotok fognak kiszolgálni minket és, hogy a SkyNet a tudatára ébred.
Akkor most beszéljük meg az alaptörténetet. A király, az az a főgóré, amint a fia közel kerül a koronához megrendezi a Párválasztót. Ez mindig így megy, ha a királyfinak menyecske kell. A kasztokban a lányok jelentkezhetnek és bejuthatnak a Párválasztóba előzetes "sorsolás" után. Kimondjam? Mintha A Nagy Ő, a Valóvilág és egyéb valóságshow-k szintjére álltunk volna be. Most megint vegyem elő a feminista énem? Milyen elmebeteg elgondolás ez? A hercegecske pedig majd szépen kidobja azokat a lányokat, akik nem kellenek és kiválaszt egyet a végén. Milyen romantikus. Huszon-nemtudom-hány liba tépi egymást a palotán belül, micsoda valóságshow lehetne ebből. Beteg elgondolás.
További szereplők.
Aspen. Akinek a nevéről mindig az aspeni síparadicsom jut eszembe, milyen név ez egyébként is? Nekem Aspen sosem volt igazán a szemem előtt. Sosem éreztem azt a rajongást irányában. Volt és kész. És sajnáltam, mert America azt tette vele, amit. Nincs is több mondandóm vele kapcsolatban.
Maxon. Igen. Beleestem abba hibába - ha ez egyáltalán hibának nevezhető -, hogy rajongani kezdtem érte. Mert Maxon egyszerűen Maxon. A királyfink, aki végül egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzeltünk. Udvarias, kedves, mégis van benne valami mélyen belül, amit csak nagyon ritkán mutatott ki. A második kötetben egyenesen rajongtam érte, meg úgy egészen elkezdtem rajongani az egész sorozatért is az alaptörténet és a felépített ferde világ ellenére is.
De aztán a második rész vége összetört bennem valamit, ami szerintem a sorozatot teljes egészében megtörte és ezáltal elpárolgott a rajongásom iránta. Csak úgy a semmibe veszett. Olyan hiteltelen lett ezután Maxon karaktere. A harmadik rész olyan nyögvenyelősen ment le a torkomon és közben annyira sajnáltam az egészet. Mert Kierának sikerült végül valamiért megszerettetnie velem ezt az egész történetet, meg Maxont persze, de aztán hogy egy kicsit az olvasó arcába üssön egy elhamarkodott lépésre szánta el magát. Összetörte a szememben Maxon álomképét. Nem tudom, ti is így voltatok-e vele, szerintem tudjátok melyik jelenetre gondolok. Belőlem ott kihalt a rajongás. A harmadik rész ezután, bármilyen gyönyörűséges is a borítója, sokkal közömbösebb volt már számomra. Kiolvastam, persze, hogy érdekelt már mi lesz ebből, noha nagyon is sejtettem, mi lesz a vége. Mégis kiolvastam. És nem éreztem már azt a fajta felemelő érzést, nem éreztem sajnálatot, amiért véget ért a trilógia. Ugyanis akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy lesz folytatás. Kérdem én, hová? Mi lenne abban a folytatásban? America és Maxon tovább tiporná egymást, felbukkanna a nagy ellenség, és? Az ellenségről sem derült ki sok minden. Szinte semmi. Érdemtelen dolgok.
Most mondjam azt, hogy csalódás volt? Nekem a történet amúgy is sántít, számomra több sebből vérzik és Maxon volt az egyetlen, aki valamilyen rajongással töltött el, ami végül szintén elpárolgott. Kiera Cass amúgy tud írni, meglepően jól, nekem magával a történettel volt inkább bajom. Talán egy másik regénye majd visszahozza belém azt a rajongást, amit a második rész alatt éreztem. Addig is ez számomra alig állja meg a 3-as számot is.
Kiera Cass: Az Igazi
|
Értékelésem: Csalódás
|
Borító: 5/5*
|
Kedvenc szereplő: -
|
Sorozat: A
Párválasztó
1.)
A Párválasztó
2.)
Az Elit
3.)
Az Igazi
|
Megjelent: 2014
|
Kiadó: GABO
|
Oldalszám: 346
|
Eredeti cím: The One
|
Műfaj: disztópia,
ifjúsági, romantikus
|
Nincs meg pdd-be Az igazi(azaz ennek) a resze? Es ha meg van atudnad kuldeni e-mailon erre a cimre: f.steffany12@yahoo.com
VálaszTörlésKoszonom elore is.