Mindig szívesen vetem bele magam egy ismeretlen világba, mikor fogalmam sincs arról, hogy mire számítsak. Így vetettem bele magam a Pillanatnyi elmezavarba is, miután Gregus Gábor figyelmembe ajánlotta regényét.
Első ránézésre a borító csöppet sem vonzz, sőt egyenesen elidegenít a rajta szereplő férfi és nő, habár valamilyen szinten előrevetíti a történet abszurditását és beállítottságát, én személy szerint mégis csak a vörös-szürke párosítást hagytam volna meg azzal a fával a borító közepén. Bőven elég és úgy még gyönyörű is lett volna, ami még fel is hívhatta volna magára a figyelmemet. De sose borító alapján ítéljetek meg egy könyvet!
A történet igen átlagosan kezdődik egy átlagos főszereplővel, akinek nincsenek nagyratörő vágyai, csak hogy szépen élhesse életét és minden rendben legyen. Egy nap azonban látási zavarai kezdődnek, semmit sem tud elolvasni, az orvosok szerint minden rendben van vele, de valami mégsem klappol. Ezután kezdődik meg a különös események sorozata: egy rendkívül különös orvos, egy megmagyarázhatatlan ajtó, egy teljesen új világ... A varázslatos ajtó, amely a semmiből jelent meg, senki sem tudja hová vezet. Domán végül elfogadja a nem hétköznapi beállítottságú orvos tanácsát és zarándoklatra megy egy sámánhoz, hogy kigyógyuljon ebből az érdekes betegségből, amit látszólag csak egyetlen orvos lát. Az ajtó azonban nem hagyja nyugodni. Domán egy végtelenül különös világba csöppen, ahol más színű az ég, ahol félig-állat félig ember lények élnek, ahol az állatok beszélnek...
Szeretem az olyan regényeket, amik valami újat, valami mást adnak, nyújtanak, nem a mainstream-et, ami minden polcon megtalálható. A Pillanatnyi elmezavar minden kétséget kizáróan egy különös regény, ami egy komoly témát dolgoz fel, ami igen kétségbeejtő tud lenni és mindezt egy igen abszurd, már-már szürreális, de végtelenül érdekes és különleges köntösbe bújtatva.
Manapság már tényleg becsülendő, ha egy író egy egyedinek nevezhető világot képes megalkotni a tengernyi regény közepette, ami a műfajban már megjelent. Gregus Gábornak ez részben sikerült is, ennek a világnak az atmoszférája egyszerre emlékeztetett engem az Alice csodaországban stílusára és a Grimm mesék abszurditására.
A stílus és a történet néhol humoros, néhol egyenesen szürreális vagy éppen brutális, de sosem volt gondom a szürrealizmussal, valahol még vonzz is, úgyhogy nekem teljes mértékben bejött ez a fajta hangulat.
A megnyerő stílus, hangulat, atmoszféra és kitalált világ ellenére egy fő problémám volt csupán, hogy nem sikerült eléggé megszeretnem és magaménak éreznem a szereplőket. Persze, érdekelt Domán élettörténete és hogy mi lesz a sorsa egészen az utolsó oldalig, mégsem szerettem meg maradéktalanul, lehet azért, mert a hétköznapi ember személyiségét testesíti meg, lehet a döntései végett... Nem is tudom.
De ami a legfőbb érdekessége a regénynek az a háttérben megbúvó ok, ami végett az egész bonyodalom kialakult, az ajtó megjelent és ami miatt Domán ebbe az érdekes világba csöppent. Érdekes a gondolat, miszerint Domán valóban beteg lett, méghozzá nem is kicsit, a különös fordulat pedig ennek a betegségnek tudható be, az elme megbomlásának, ez sodorta Dománt egy teljesen új életbe. Ha az egész történetfolyamat mögé tekintünk, talán rá kell jönnünk, hogy ez a regény valójában az elme szétcsúszásáról szól és nem csupán egy végtelenül kreatív fantasy történetről. Az utolsó oldalak engem meggyőztek minderről és félig csalódottan, félig elégedetten fejeztem be a regényt. Tudom, érzem én is a paradoxont, mégis így van.
Mindenesetre köszönöm a lehetőséget és mindenki figyelmébe ajánlom ezt a regényt!
Gregus Gábor: Pillanatnyi elmezavar
|
Értékelésem: Tetszett
|
Borító: 5/1
|
Kedvenc szereplő: -
|
Sorozat: Elmezavar
1.)
Pillanatnyi elmezavar
2.)
Újabb elmezavar
3.)
Végső elmezavar
|
Megjelent: 2013
|
Kiadó: Underground
Kiadó
|
Oldalszám: 518
|
Eredeti cím: -
|
Műfaj: fantasy
|
0 comments:
Megjegyzés küldése