Stephen King: Carrie

Az elhatározás valósággá vált. Nemhogy eldöntöttem, hogy minden Stephen King regényt elolvasok, de úgy döntöttem, hogy ezt időrendben teszem. Tehát elkezdtem King legelső művével, a Carrie-vel.

Nagy kutatás eredményeképp sikerült  beszerezni, mert a kiadó mostanában nem tervezi újra kiadni a művet, ezért másodkézből került hozzám, így végre nekieshettem.

Egy kicsit megütköztem eleinte. A kívülálló után ez egy erős váltás volt számomra, majdnem 50 évet ugrottam vissza az időben, napjaink King-legendájának uralkodásáról az írói munkájának hajnalára.

Kezdetnek az tűnt fel, hogy Kinghez képest a Carrie igen rövid. Nagyon rövid. Tegyünk mellé egy Azt. A írásmód volt a második, ami szemet szúrt. Hozzászoktam King hosszú, szépen megírt, átgondolt mondataihoz, összetett történetvezetéséhez, ami olyan, akár egy kirakós.

A Carrie sokkal egyszerűbb, kezdetlegesebb, írásmódjában szedetlenebb írás. De ez mind nem azt jelenti, hogy rossz. Most valahogy nem kellett minden ízében rákoncentrálnom a műre, hogy összerakjam a kirakós darabkáit, csak úgy úsztam az árral.

Carrie története eleve ismert volt számomra. Láttam a legújabb filmet, ismertem a sztorit - ki ne ismerné? Így nem tartogatott túl nagy meglepetéseket. Maga a történetvezetés egyfajta riport-tanulmány jelleggel bírt. Egy interjú itt, egy szakirodalom a telekinézisről ott... Gyakori előrevetítés, mintha az író már úgy írná a művét, hogy "látod, úgyis ez fog történni, de lássuk, vajon miért ez történt?"

Mindent összevetve gyors olvasásra nem volt rossz, nyilván nem King legjobb művéről van szó, de egy hatalmas univerzum kezdete elevenedik meg a lapokon, ami utána számos vérfagyasztó történettel fog folytatódni.

Stephen King: Carrie

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Megjelent: 1974

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 282

Eredeti cím: Carrie

Műfaj: fantasy, horror, thriller

Tovább...

Baráth Viktória: Az igazság ára

Ím, a trilógia végére értem. Emlékeztem ám, mivel zárult a második kötet, Baráth Viktória is ért a függővégekhez, amik őrületbe tudják kergetni az embert. Az igazság árnyékában is ehhez hasonló függővéggel ért véget.

A történet ezúttal - szerencsére - ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Nincs több hónapos kihagyás, amikor mi, olvasók, nem tudjuk, mi zajlott le. A színtiszta folytatást kapjuk.

A lezáró kötet tehát Jason ügyét fedi. Miután letartóztatják, Hannah mindent megtesz, hogy hazahozza a családjához, a lányához, de a körülmények valahogy gyanúsak. Jasont gyilkossággal gyanúsítják. És szinte minden bizonyíték ellene szól. Hannah egyszerre küzd a rendszerrel, aki rács mögé akarja dugni a férjét, és a belső hangjaival, amik azt suttogják, talán tényleg ő tette. De vajon miért? És ha nem ő, akkor ki?

Egyszerre ölt meg a kíváncsiság, hogy mégis mi történt igazából, és vertem volna jól pofon Jasont, amiért ennyire megnehezítette Hannah dolgát. A harmadik kötetre már nagyon szépen kirajzolódott Hannah és Jason kapcsolata. Egy nagyon sebezhető, emberi kapcsolatról van szó, ami tele van hibákkal, csalódásokkal, bántásokkal, mégis annyira erős a kapocs kettejük között, hogy mindig visszavándorolnak egymáshoz.

Bár az ügy körülményeivel nem voltam tisztában, valahogy végig volt egyfajta sejtésem a végkimenetelről, ami végül be is igazolódott. Nagyon meglepődtem volna, ha az írónő valamiféle negatív befejezést ad ennek a párosnak. Tudom, hogy egy írónak kitépné a szívét, ha rossz sorsot szánna a szívének kedves karaktereknek.

Ismét csak emelni tudom a kalapom az írónő előtt. Én magam jogot tanulok jelenleg, első évben. Természetesen még közel sem annyi a tudásom, mint szeretném. Nem tudom pontosan, hogy az írónő tanult-e jogot, dolgozott-e a joggal kapcsolatos munkakörben, esetleg szimplán csak remek érzéke van hozzá, de igenis szépen belefűzte a könyvbe a jogi dolgokat. Nem unalmasan, hanem érdekesen. Ezért is szerettem ezt a trilógiát annyira. A büntetőjog miatt. Főképp mert amerikai minta.

Még egy elismeréssel tartozom még. Baráth Viktória immár ténylegesen bemutatta, hogy a könyvei egy világban játszódnak, össze is kezdte fűzögetni őket. Az egy év Rómábant, a Igazság sorozatát, valamint A főnököt. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mi is történt Ana és Oliver között, és bár A főnököt annyira nem szerettem, most kedvem támadt kideríteni, mi is történt Anával. Oliver pedig már-már saját sorozatért kiált. Egyszerűen imádom, ha egy író összefűzi a regényeit egy univerzummá.

Köszönöm szépen a könyv élményét az Álomgyár Kiadónak!

Baráth Viktória: Az igazság ára

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Jason

Sorozat: Igazság 1.) Az igazság nyomában 2.) Az igazság árnyékában 3.) Az igazság ára #A jófiú

Megjelent: 2019

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 344

Eredeti cím: -

Műfaj: krimi, romantikus

Tovább...

Sarah J. Maas: A tűz örököse

Lássuk, hogy folytatódik a történet!

A nagy hármas két részre oszlott. Celaena a királyságtól, Chaoltól és Doriantől távol igyekszik rájönni lénye nyitjára, képességeinek határaira, méghozzá Rowan segítségével. Eközben Dorian és Chaol nagyon veszélyes játszmába kezdenek az udvarban, ami könnyen az életükbe kerülhet. Dorian igyekszik eltitkolni továbbra is, hogy mágia birtokosa, ebben Sorscha, a gyógyító van segítségére. Chaol eközben igyekszik kijátszani mind a királyt, mind az apját. A hatalmas titokra ugyanis fény derült, Celaena kilétére. Hatalmas háború készül.

Megvallom, ez Maas első olyan regénye, amikor egy picit elgondolkodtam a regény közepénél, hogy jó lesz-e ez így? Chaol és Dorian messze. Celaena a démonaival küzd, képzi magát. Megfáradt a történet?

Majd rájöttem, hogy ó, ilyesmiről szó sincsen. A történet két újabb szerethető karakterben terjeszkedik. Az egyikük a gyógyító, Sorscha. A Doriannel való románccal Maas elérte, hogy szorítsak Dorian boldogságáért. Eddig nem voltam annyira oda érte.

A másik, számomra jelentősebb karakter, Rowan volt. Istenem, de megszerettem! A nyers, szigorú, de gondoskodó tündér, aki Celaena képzését vezette, tanította, vezette, rendre utasította, óvta és védelmezte a lányt. És mindeközben olyan szoros kötelék alakult ki közöttük, aminek eredményét szívesebben láttam volna szerelem formájában kiteljesedni, noha kiéreztem, hogy inkább nagyon szoros barátság ez, mint bármi több. Mégis sajnáltam. Rowan még Chaolt is túlszárnyalta a szememben. Rhyst persze nem, de na. Magas a léc.

Oldalakat tudnék zengeni erről az egyre csak terebélyesedő világról, ahogyan a készülő háború kitörni látszik. Szinte már-már bátran hasonlítanám a sztori bonyolultságát a Trónok harcához is, annyira szövevényes, fordulatos, részletes... Nem tudom, hogy milyen képességekkel megáldott írók képesek ilyen sztorikat írni, minden tiszteletem az övék.

A regény utolsó negyede olyan tömény, izgalmakkal, fordulatokkal teli volt, hogy képtelen voltam letenni. Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb a helyzet, ezt nem fogja meglépni az írónő, ugyan már. És mindig pofára esek, hogy de, igen. Maas kegyetlen, és kész.

És persze a sorozatnak még koránt sincs vége, de mostanra már biztosan tudom, hogy a történetben még rengeteg minden van, ha a dolog Maason múlik, és hát, mint tudjuk, rajta múlt, szóval csak még izgalmasabb és fordulatosabb kötetek következhetnek...

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: A tűz örököse

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Celaena, Rowan, Chaol, Dorian

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 660

Eredeti cím: Heir of Fire

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Nem tudom, milyen indíttatásból most, vagy miért ezt, de gondoltam, akkor fejezzük be ezt a sorozatot is. Úgyse hosszú, szóval nem lesz gond. Nem volt gond. Már a könyv hosszúságával, a történettel viszont már voltak problémáim.

Travis és Abby párosa az egyik kedvencem, megszerettette velem Jamie McGuire műveit. Travist még mindig nagyon szeretem, és persze itt is feltűnik, de mint kiderült - olvasás közben - ez nem Travis és Abby novellája.

A történet az esküvő után folytatódik, csak épp ezúttal America és Shepley párosának sorsa derül ki az olvasó előtt. Egy merőben másfajta párosról van szó, és nem is a kedvenceim, főleg Mare, de nem lett ez volna annyira rossz.

Mégis az volt. Aranyos lehetett volna, egy utolsó búcsú ettől a sztoritól, egy majdnem Maddox-fiútól, ehelyett 170 oldalnyi rinyálás volt az egész. Vajon szeret még? Vajon harmadjára is megkéri a kezem? Vajon már nem tud elviselni engem? Mi történt kettőnk között? Szakítani akar? És ez így ment felváltva, mindkét féltől folyamatosan, én csak a fejemet fogtam, hogy jaj, ne már, kommunikálni kéne esetleg, és akkor tudnátok, mi folyik a másik fejében.

Jaj,de fájt. Ez most nagyon nem feküdt úgy, mint a többi, ezt igazán kár volt megírni. Még a tornádó is inkább egyfajta szürreális vonulatot adott a kínlódásuknak, még ha szép is lehetett volna ez az elkötelezettség a másik megmentése iránt. Akkor sem. Ez most nem. Sajnálom.

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Értékelésem: Felejthető

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Travis

Sorozat: Gyönyörű sorscsapás 1.) Gyönyörű sorscsapás 2.) Veszedelmes sorscsapás 3.) Majdnem gyönyörű #Gyönyörű esküvő #Gyönyörű pillanat

Megjelent: 2015

Kiadó: Maxim Kiadó

Oldalszám: 174

Eredeti cím: Something Beautiful

Műfaj: erotikus, new adult, romantikus

Tovább...

Sarah J. Maas: Éjkorona

Sarah J. Maas az egyik kedvenc írónőmmé nőtte ki magát, valóban. A Tüskék és rózsák udvara után az Üvegtrón az a sorozat, amire ha ránézek, rögtön megnyugtat a tudat, hogy még ennyi általam olvasatlan műje van. Így hát belevetettem magam az Üvegtrón folytatásába.

Bár a karakterek még nem annyira a szívem csücskei, mint Maas másik sorozatában, azért Celaena, Chaol és Dorian kezdenek közelíteni a kedvenc szereplők titulushoz.

Szeretem Celaena erős, gyilkos, mégis erkölcsökkel rendelkező karakterét. Az ő, Chaol és Dorian hármasa létrehozott egy olyan szerelmi háromszöget, aminek nem láttam sok értelmét, persze szeretem mind Chaolt, mind Doriant, de valahogy egyik szerelmet sem érzem olyan elsöprőnek, mint bármelyik másikat a Tüskék és rózsák udvarából... És akkor megint kitűnik, hogy még mindig annak a sorozatnak vagyok a nagyobb rabja.

Ezúttal is maga a mesébe illő, mégis horrorisztikus sztori volt az, ami annyira magával ragadott. Maas egy igazi mesemondó, a véresebb, brutálisabb Grimm-szerű fajtából, aki folyton kitalál valamit, ami miatt a története változatosabb, még érdekesebb, még olvastatóbb lesz, mint azelőtt.

Őszintén szólva, elkezdve a második kötetet, nem voltam biztos benne, mit húzhat ezen a történeten Maas ennyi részen keresztül? Aztán, ahogy a harmadik kötetet, A tűz örökösét olvastam, rájöttem, hogy, ó, Maas igenis tudja, hogy mit csinál.

Mennyi intrika, mennyi sakkozás, mennyi mágia és természetfeletti harc húzódik meg a lapokon. Mennyi fordulat, ha már itt tartunk. Olyan fordulatok, amelyek egy teljesen új vágányra viszik a történetet, így sosem laposodik el igazán.

Lassan fel vélem fedezni a hasonlóságokat a Tüskék és rózsák udvarával, ami valahol nagyon is tetszik. Főleg a halvány gondolat, hogy a két sorozat akár egy világban játszódik... És a nemrég napvilágra került hírek szerint, ez nagyon is így van.

Továbbra is kíváncsian és imádással telve olvasom a sorozatot. Alig várom, hogy megtudjam, Maasnak mennyi minden van még a tarsolyában. Merthogy engem újra és újra meglep, az már egyszer biztos. Mikor azt hiszem, hogy ezt a történetet már nem lehet hová vinni, akkor úgy csűr egyet a sztorin, hogy egy teljesen új út nyílik meg a cselekmény számára... Zseniális.

Köszönöm szépen a könyv élményét a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sarah J. Maas: Éjkorona

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Celaena, Chaol, Dorian

Sorozat: Üvegtrón 1.) Üvegtrón 2.) Éjkorona 3.) A tűz örököse 4.) Árnyak királynője 5.) Viharok birodalma 6.) A hajnal tornya 7.) Felperzselt királyság 1-2. #Az orgyilkos pengéje és más történetek

Megjelent: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 494

Eredeti cím: Grown of Midnight

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági, romantikus

Tovább...

Stephen King: A kívülálló

Léteznek a világban olyan történetek, amik egyszerűen olyan szinten magukba szippantanak, hogy az ember beleőrül, ha nem tudja meg a végkifejletet, a megoldást, a talány nyitját. Na ez, Stephen King egyik legújabb története, A kívülálló egy pontosan ilyen történet.

Az egész a minisorozattal kezdődött, ami Stephen King feldolgozás lévén, rögtön a "megnézni" listámra került, és hétről-hétre követem is. Ám olyan szinten magába szippantott a sztori atmoszférája, rejtélyessége, hogy képtelen voltam még heteket várni, míg befejeződik a sorozat. Így hát - mivel már régen megfogadtam, hogy sokkal több King regényt kell olvasnom, mert imádom a mester műveit - hamar a könyv mellett kötöttem ki. Még ha így is végig fogom nézni a minisorozatot...

Az első, ami nagyon szembeötlött, az a könyvhöz való hűség. Le a kalappal, mert a sorozat nagyon szépen visszaadja a könyvet. Fel véltem fedezni számos idézetet a könyvből, bár gyökeres változások is vannak az eredeti történethez képest, amit nem teljesen értettem. Kettő is. Majd még visszatérek rájuk.

Egy gyermek borzalmas gyilkosság áldozata lesz egy kisvárosban. Minden egyes helyszíni bizonyíték egy köztiszteletnek örvendő iskolai edzőhöz vezet. A nyomozók, Ralph Andersonnal az élen, nyilvános letartóztatásban részesítik Terry Maitlendet. Azonban, ahogy halad a nyomozás, kiderül, hogy Maitland egy teljesen másik városban volt a gyilkosság idején, és erre videós bizonyíték is van. Azonban egy ember nem lehet egyszerre két helyen. Amint Terry felesége, Ralph Anderson nyomozó és neje, az államügyész és még mások belevetik magukat a nyomozásba egy visszahúzódó magánnyomozóval, Hollyval az oldalukon, olyan dolgokra derül fény, amik lehet, megváltoztatják a valóságukról való tudásukat.

King egy zseni. Ennyit tudok mondani. Nem tudom, hogy csinálja, de olyan sztorikat tud kitalálni, amiket olyan minőségében tud tálalni, ami miatt lerágod minden körmöd, hogy végre megtudd, mi a fene is folyik itt. A kívülálló kiváltképp egy ilyen történet. Imádtam olvasni, ahogy egy racionális nyomozó szembesül a természetfelettivel, és kénytelen elfogadni azt.

A sztori nagyon alapos, minden bizonyítékában, aspektusában, King mindenre gondolt. Olyan összetett, hogy rendesen figyelni kell olvasás közben, hogy az ember össze tudja kötni a pontokat. Főleg a sorozatban, ahol bármennyire is igyekeztek a készítők, nem tudtak olyan részletes körülményeket megalkotni, mint King a könyvében. A sorozat viszont atmoszférájában igenis erősebb, az ember idegei pengeélen táncolnak, miközben nézi.

Ralph Anderson és Holly. Ez a két karakter olyan erős a történetben, hogy ha csak ők ketten vezetnék végig a cselekményt, is érdekes lenne az egész. A kettősből főleg Holly karakterét emelném ki, mert volt egy hatalmas félreértésem. Tisztában vagyok vele, és ezért is imádom Kinget, hogy minden története egy világban játszódik. Erre tökéletes példa a Castle Rock sorozat, de ő maga is utal más regényeinek történéseire, szereplőire egyes könyveiben.

Valahogy mégis képtelen voltam összekötni Hollyt a Mr. Mercedesszel, pedig a sorozatot aktívan nézem, és valószínűleg erre is vezethető vissza az, hogy nem tudtam párhuzamot vonni, és rájönni, hogy ugyanarról a Hollyról van szó. A sorozatok miatt. Nemcsak azért, mert más színésznőt válogattak a szerepre A kívülállóban, hanem azért is, mert a karakterén is módosítottak. A kívülálló Hollyja sokkal bogarasabb, sokkal érdekesebb karakter a maga módján. De ezért nem teljesen King-hű. Bár imádom mind a színésznőt, mind a módosított karaktert, mégse egyezik teljes mértékben.

Csak akkor jöttem rá, amikor Holly beszámolt a csapatnak Brady Hartfieldről és tetteiről. Na akkor végre leesett a tantusz és majdnem eldobtam az agyamat. Tudom, tudom. Holly nagyon sokat említi azt a nyomozót, akitől mindent tanult, Bill Hodges-t, de sajnálom, hülye voltam, nem kötöttem össze, a név valahogy nem maradt meg.

Felmerült bennem tehát a kérdés, hogy a sorozatban nem is lesz szó a Mr. Mercedesről? Bradyről? Holott a könyvben Holly azzal magyarázta a természetfeletti jelenlétét a világunkban. Hogy már volt ilyesmivel dolga. És akkor a sorozatból ezt teljesen kihagyják, amikor annyira epikus pillanat volt, mikor számomra leesett a könyv olvasása közben? Hatalmas kár lenne érte, remélem a sorozat készítőinek több esze lesz, minthogy teljesen kivonják ezt az alkotást King univerzumából és elvonatkoztatják tőle.

Még egy érdekes különbséget véltem felfedezni, ami gyökeresnek is mondható. Míg Mr. King úgy írta meg Ralph karakterét, mint aki neje odaadó férje, és táborban lévő gyermeke ádáz védelmezője, addig a sorozat készítői valamiért úgy döntöttek, hogy Ralph fia, Derek halott lesz a történetben. Ehhez csupán egyetlen indokot tudok elképzelni: az amúgy is nyomasztó és fájdalmas atmoszférát még nyomasztóbbá akarták tenni. Egy olyan nyomozót akartak, aki elvontabb, deprimáltabb, reményvesztettebb. Holott egy gyermekét védő nyomozó sokkal működőképesebbnek bizonyult a könyvben. Azért szívesen megkérdezném a készítőket, miért döntöttek így ezzel kapcsolatban.

Még mindig szeretem, mégis sokszor meghökkent, mennyire nyersen tud fogalmazni King, olyasmiket ír le, amik hétköznapi helyzetek, mégse írná le a legtöbb író ezeket. Valahogy sikerül neki megragadnia az ember természetes, sokszor ocsmány oldalát, úgy hogy szinte visszataszítja az olvasót.

Az egész élmény azzal az elhatározással zárult, hogy kiolvasom King összes regényét, és megnézem minden filmes/sorozatos feldolgozását. Majd egyszer talán meglesz...

Stephen King: A kívülálló

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Ralph, Holly

Megjelent: 2018

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalszám: 504

Eredeti cím: The Outsider

Műfaj: horror, krimi, thriller

Tovább...

Sarah J. Maas: Fagy és csillagfény udvara

Egy hatalmas kedvencről van szó. Nemrégiben nyertem betekintést Sarah J. Maas csodálatos fantasy világaiba, beleszerettem a szereplőibe, mivel a Tüskék és rózsák udvarával kezdtem, egyelőre ez is áll közelebb a szívemhez, bár az Üvegtrón is kezd közelíteni.

Ha egy kedvenc sorozat véget ér, rögtön új kötetért szurkolsz, mindegy, milyen rövid, mindegy mennyire mellékszál, csak jöjjön valami, hadd tudjam meg, mi történt a kedvenc karaktereimmel a nagy csaták és háborúk után. Hogy még nyugodtabb szívvel tudjam, hogy a karakterek tovább élnek nemcsak bennünk, olvasókban, de az íróban is.

Ez most is így volt. Itt van főleg ez a banda. Feyre, Rhys, Cassian, Mor, Azriel, Amren, még Lucien, Nesta és Elain is. Maas megalkotta azt a csapatot, akikről akkor is szívesen olvasok, ha nem is történik kiváltképp semmi a lapokon. Egyszerűen imádom őket.

A sztori valóban nem olyan izgalmakkal, fordulatokkal teli, inkább azt mondanám, hogy egy amolyan utóhatása a Szárnyak és pusztulás udvarának, de akkor is nagyon jólesett olvasni.

Feyre és Rhys továbbra is favorit párosom, de most inkább arra voltam kíváncsi, hogy mi történt a többiekkel. Ritka, hogy egy könyvben ennyire a szívembe zárom a mellékszereplőket is. Maradunk a párosításoknál, Azrielt nagyon megszerettem, nagyon örülnék, ha végre lenne valami közte és Mor között. Imádom, hogy Maas annyira eltérő karaktereket tud alkotni. A csöndes, kimért, de szerethető Azriel, a hangos, humoros, de határozott Cassian...

A legfőbb hangsúly Cassianen és a reményt vesztett Nestán volt. Tudhattam volna, hogy valamit előkészít ezzel Maas... Valahogy ez a két ember az, akikről szívesen olvastam volna még. És úgy tűnik, hogy Maas ezt lehetővé is fogja tenni, aminek én roppantmód örülök. Bár hátsón billenthetné már valaki Nestát... Na majd meglátjuk.

Sarah J. Maas: Fagy és csillagfény udvara

Értékelésem: Kedvenc

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplő: Rhysand, Cassian, Mor, Amren, Azriel, Feyre, Lucian

Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1.) Tüskék és rózsák udvara 2.) Köd és harag udvara 3.) Szárnyak és pusztulás udvara 4.) Ezüst lángok udvara #Fagy és csillagfény udvara

Megjelent: 2018

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 296

Eredeti cím: A Court of Frost and Starlight

Műfaj: erotikus, fantasy, romantikus

Tovább...

Leiner Laura: Mindig karácsony

Ismét egy Leiner Laura regény. Nagy a múltam az írónővel, híresen imádom/imádtam. A Szent Johanna Gimin nőttem fel. Ma is napra készen követem a munkásságát, bár már kezd ellentmondásos lenni az iránta való szeretetem.

A Mindig karácsony egy érdekes ötlet volt, meglep, hogy eddig még nem ugrott ki az írónő fejéből, bár lehet, hogy egy ideje már tervezi. Olyan kötet volt ez, mint a karácsonyi filmek, amiket minden évben ontanak magukból a filmstúdiók.

Az is kivételes volt ebben a kötetben, hogy ezúttal három történetet mesél el, három lány karácsonyi kalandjait taglalja, Annáét, Lucáét és Bogiét, akiknek a története a könyv elején összeütközik - majdhogynem szó szerint - majd szétválnak hárman három irányba, és a szó szoros értelmében sose keresztezik ismét egymás útját.

Anna a moziban dolgozik, kocsira gyűjt az egyetemi tanulmányai mellett, miközben anyukájával kettesben él a szülei válása óta. Nemrég szakított a barátjával, és pont az exével egy szerencsétlen találkozás folytán ismerkedik meg egy sráccal.

Luca a tél kellős közepén fürdőruha vásárlásra kényszerül, ugyanis az anyja új pasijával és a húgával wellnessezni kényszerül. Ki wellnessezik karácsonykor? Lucának más problémái is vannak, egész életében az orvosira készült, de nem vették fel. Egy évet halaszt, egész nap a könyveket bújja, hogy másodjára sikerüljön, eközben a húga csak a YouTube-csatornájával van elfoglalva.

Bogi a megtestesült jámborság, aki elől elhappolják az asztalt és a széket, így egy székkel marad a pláza közepén Sacit várva. Saci a legjobb barátnője, a szöges ellentéte, nagyszájú és mindent kivív magának. Bogi Debrecenbe jár egyetemre, de hazatért az ünnepekre, és úgy tűnik, a régi szomszédja, Kristóf is, akiért régen annyira odavolt.

Tetszett, hogy három lány karácsonyi sztoriját fűzte egybe, hogy három különböző családi kört ismerhettem meg. Ami kifejezetten tetszett, az a bravúros összefűzése a három szálnak. Kicsi dolgok voltak. Hogy Saci Anna munkatársával kiabált a telefonban, hogy Bogiék Saci anyjának nővére mellett laknak, hogy Kristóf és a legjobb haverja Annánál voltak moziban... meg még sok hasonló kicsi összefüggés, és külön tetszett, hogy az írónő nem rágta a szánkba. Ha felismertem a párhuzamot, akkor felismertem, ha nem, akkor nem. Imádtam.

Azonban volt, ami közel sem tetszett. Ami egy ideje már nem tetszik Leiner Laura könyveiben. A technika. Ó, istenem. Ez most hosszú lesz.

Nem tudom, hogy mióta van ilyen szinten jelen a könyveiben, vagy hogy mikor kezdett el zavarni, de ebben a kötetben kiemelkedően borzalmas. Úgy hiszem, valahol az Iskolák versenyében tűnt fel először. Leiner Laura írásaiból nagyon süt, hogy elítéli a túlzott digitális, médiumok általi életet, a közösségi média függést, hogy az emberek egész nap a neten lógnak, mindent megosztanak. Szóval úgy az egészet. Az Iskolák versenyében hosszan taglalta, hogy mennyi időt fecsérlünk el ezekre a dolgokra. Ez igaz amúgy.

Ugyanakkor ott van ez az ellentmondásosság. Amennyire érezhető, hogy nem szívleli, hogy a mai fiatalok ennyire a hálón élnek (csak véleményem szerint érez így az írónő, nem lehetek biztos benne), annyira ömlik a lapokról a közösségi média, internet, világháló, hogy szinte már én hánytam tőle.

De komolyan. Ebben a regényben szinte mindenki valamilyen szinten a közösségi médiákon lóg. Minden családban valaki. Még Anna valóságát úgy-ahogy reálisnak éreztem. De Luca húga YouTube-sztár, Instagram-sztár, Bogi öccse YouTube-csatornára tesz fel legós videókat, Bogi anyja folyton mindent megoszt mindenféle Facebook csoportokban...

Istenem, de idegesített. Luca húga kiváltképp. Nem. Még egy YouTube-sztár sem oszt meg ilyen szinten mindent. Irreális. Megoszt persze képeket, videókat, de hogy minden egyes lépéséről, óránként kép, meg vlog... Ilyen nem létezik. Meg egy idő után unalmassá is válik. A mindent megosztó anyuka képe, ha lehet, még irreálisabb.

Lehet, hogy én élek olyan emberek között, akik normális szinten élik az életüket, normális szintű közösségi média használattal, néha-néha egy-egy megosztott kép, meg bejelölés. Vagy lehet tényleg ilyen a mai generáció? Nem hinném. Én valahogy mást látok a nagyvilágban. Nem mindenki YouTube-sztár, nem osztják meg életük minden részét a nagyvilággal. Lehetségesnek tartanám, hogy egyfajta szatíra történt már itt, egyfajta túlzásba átesett szatíra, de valahogy kétlem.

Persze, tudom, hogy a világ efelé halad. Tudom, hogy sok fiatal YouTube és Intagram-sztár akar lenni, tudom, hogy sokan túl sok képet osztanak meg intim dolgokról a Facebookon, amire igazából senki más nem kíváncsi. Meg manapság ott van a Köszönöm a befogadást! szatíra is, részben ilyen a társadalmunk, valóban.

Én magam nem szeretek személyes dolgokat, képeket megosztani az ismerőseimmel, pláne nem idegenekkel. Ha valaki igen, engem nem érdekel különösebben. De valahogy ilyen szintű függést olvasni egy számomra kedves író könyvében idegesítően hatott. A szó szoros értelmében idegesített. Ez pedig visszavett az amúgy számomra kedves jelenetekből, mert sok helyzeten jól szórakoztam, karaktereken szintén, Saci például fergeteges volt. De aztán mindig jött egy fejezet arról, hogy mindenki milyen képeket oszt meg a Facebookon, vagy jött Luca húga és nonstop vlogolt és akkor legszívesebben kitéptem volna a hajamat. Vagy az övét.

Szóval számomra ez most részben nem volt olyan karácsonyi. Részben jól szórakoztam, részben nem. Kár érte.

Leiner Laura: Mindig karácsony

Értékelésem: Tetszett

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Saci

Megjelent: 2019

Kiadó: L&L Kiadó

Oldalszám: 516

Eredeti cím: -

Műfaj: romantikus

Tovább...